Mostanában nem volt időm írni (olvasni sem nagyon), szóval az időközben összegyűlt könyvekről most csak néhány sort írnék magamnak emlékeztetőül, aztán visszatérek a rendszeresebb blogolósdihoz, legalábbis megpróbálom.
Fülszöveg:
1924, nyár:
Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.
1999, tél:
A 98 esztendős Grace Bradleyt, Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken.
Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha.
Az első világháború sebeit viselő nyáron, és az utána következő dekadens húszas években játszódó Felszáll a köd borzongató rejtély és lenyűgöző szerelmi történet elegye.
A könyvet a Westendből könyvsiker-kölcsönöztem, de már megint egy olyan kötetre bukkantam, amit szívesen látnék minden nap a saját könyvespolcomon is (ha lenne hely rajta :P). Egyszóval letehetetlen volt. Szeretem az ilyen visszatekintős könyveket, néha Kazuo Ishiguro jutott közben eszembe, és ez mindenképpen pozitív. A szereplők éltek és szerettem mindannyiukat, bár egy idő után kevésbé érdekeltek az idős Gracie-s részek, annak ellenére, hogy emberilebb jobban kedveltem, mint a fiatalabb énjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése