Az éhezők viadalával ellentétben, ezt a könyvet viszont nagyon vártam, és mégis sikerült hatalmasat csalódnom benne. Pedig sok szépet és jót olvastam róla, hogyha valaki YA (young adult) könyvekre keres, akkor erre a könyvre elég hamar rátalál, azt mondják róla, hogy ez a modern Legyek ura szuperhősökkel, jobb is mint amit Golding valaha írt. De hát nem. Messze nem.
Persze az is lehet, hogy a negatív véleményemre a magyar fordítás is rátesz egy lapáttal, mert olyan hülyeségek vannak benne, hogy csak a fejemet fogtam közben. Alapból meglehetősen rossz olvasni, de ami szörnyen idegesítő, az a nevek állandó felcserélése. Nincs az az ég, hogy egy olyan jelenetben, ahol körülbelül egyedül Astrid és Sam van jelen, akik amúgy szeretik egymást, meg minden, ilyen mondat forduljon elő: "Drake félbeszakította egy hirtelen, sietős csókkal". Tehát ez konkrétan az, mikor a jófiú Sam, egy perc alatt átalakul ádáz ellenfelévé, lesmárolja Astridot, hogy aztán legközelebb ismét Samként szólaljon meg? Persze nem ez volt az első, és nem is az utolsó ilyen. De leginkább olyanok voltak, hogy a nemeket összetévesztették. Két srác beszélget, és akkor egyszer csak azt olvasod, hogy "mondta a lány". Ilyen alapvető tévedések százával voltak, és ezek nagyon le tudják rombolni az olvasási élményt. Tehát ha ezek után esetleg mégis valamilyen okból úgy gondolom, hogy elolvasnám a folytatást (ugyanis a sorozatot 6 részesre tervezik, egyelőre még csak két rész jelent meg, Hunger és Lies címmel), akkor azt biztos nem magyarul fogom tenni. Mert eredetiben még lehet esélye arra, hogy ez igazából nem is olyan rossz, csak a fordítás tette azzá.
A történet egyébként annyi, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik az összes 15 évnél idősebb ember, a gyerekek pedig magukra maradnak a városban, akik később különös dolgokra lesznek figyelmesek. Egyrészt észreveszik a falat, amely mintha egy gömbként venné körbe a várost, másrészt pedig különös képességeket fedeznek fel magukon. De ezt még jóval az eltűnések előtt, és nincs is rá épeszű magyarázat, hacsak nem az, hogy egy atomerőmű közelében laknak, és a sugárzás miatt mutálódtak. És nem csak ők, hanem az állatok is. Így születnek például repülő kígyók, vagy beszélő prérikutyák.
A gyerekek pedig ahelyett, hogy összefognának ebben a veszélyes és új világban, inkább egymás ellen fordulnak. A két vezéregyéniségről, konkrétan a Coates akadémiás Caine-ről, és a városi Sam-ről pedig kiderül, hogy ikrek, és napokon belül itt a 15. születésnapjuk, mégis azzal vannak elfoglalva, hogy elpusztítsák egymást, ahelyett, hogy a sötétség legyőzésén, vagy a saját életük megmentésén gondolkoznának. Ez nekem egy kicsit... nem is kicsit, inkább nagyon logikátlan, éppen ezért egy percig sem tudtam átérezni a könyvet és a mondanivalóját - utóbbiban nem is vagyok biztos, hogy volt egyáltalán.
3 megjegyzés: