Ez a könyv oltári nagy mellényúlás volt részemről. Anyukám ajánlotta, és miután két hétig szenvedtem a könyvvel (és itt még nem tartottam a végénél), gondoltam elkérem tőle a folytatásokat is. Mert hát vannak olyanok is, Visszatérés Afrikába, illetve Búcsú Afrikától, ezzel körülbelül el is van mesélve a következő két rész tartalma, én úgy érzem. De anya azt mondta, hogy nem jók, ne olvassam el őket, mert csak az első rész az ami nagyon jó. Hát szerintem az első rész is valami borzasztó volt, úgyhogy az az érzésem, hogy a folytatások így ki fognak maradni az életemből.
Van egy értelmesnek tűnő svájci üzletasszony, aki egy kenyai nyaralása során beleszeret egy maszáj harcos szépségébe, és úgy dönt, hogy ott marad vele és együtt fognak élni. És akkor most még egyszer kiemelem, hogy igen, a szépségébe szeretett bele, mert másba nemigen tudott. Egyrészt nem is ismeri a férfit, másrészt pedig kommunálni sem tudnak, hiszen mindketten épphogycsak törik az angolt. De nem baj, mert Corinne-t ez nem érdekli, neki csak a maszáj harcosa kell, ezért otthagyja az előző életét, és megpróbál mindent megtenni a boldogságukért. És annak ellenére, hogy tényleg abszolút mindent feladott ezért a kapcsolatért, a dolgok nem úgy jöttek össze, ahogy szerette volna: a nőnek rá kellett jönnie, hogy köztük túl nagyok a kultúrális különbségek és így nem tudnak együtt élni. Én már csak azt nem értem, hogy ezt miért nem lehetett hamarabb észrevenni, mert akkor jó sok szenvedéstől megkímélhetett volna minket, illetve magát is. Mert igen, itt kéremszépen egy életrajzi regényről van szó, akármennyire hihetetlen is.
1 megjegyzés: