Annyira tetszett ez a film, hogy egyszerűen nem találok rá szavakat. Nevettem és sírtam és rajta, de összességében végig mosolygós volt, még akkor is, amikor egyébként nem kellett volna annak lennie. Annak ellenére, hogy ez gyurmafilm, meglehetősen komoly témákat feszeget, tehát egyáltalán nem az a fajta film, amit mondjuk egy Csibefutam után várnánk.
A történet ott kezdődik, hogy van egy Mary nevű 8 éves kislány, akinek az egyetlen barátja a háziállata, egy kakas. Meg egyébként is meg szeretné kérdezni, hogy Amerikában hogyan születnek a gyerekek, mert náluk Ausztráliában sörben találják a gyerekeket. Ezért egy telefonkönyből keres egy random embert, aki majd megválaszolja a kérdéseit és talán a barátja lesz.
Így ismerkedik meg a 44-éves, súlyproblémákkal köszködő Asperger-szindrómában szenvedő Max Horovitz-cal. Betegsége miatt neki sincsenek barátai, leszámítva a háziállatait, illetve a láthatatlan barátját. Ő azonban nem szenved emiatt, az egyetlen problémája, hogy nem igazán érti a világot és az embereket. Először Mary leveleivel sem nagyon tud mit kezdeni, hiszen felzaklatják őt, és nem egy múltbeli sebet feltépnek Mary kérdései, de azért idővel mégiscsak Mary lesz az ő első, és egyetlen barátja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése