Úgy rémlik hogy az Apák bűnei elolvasása után mintha írtam volna, hogy Lawrence Block-ra még lehet számítani a blogon, de visszaolvastam, és semmi ilyesmit nem írtam. De így talán jobb is, mert üres ígérgetések helyett most bejelentés nélkül is itt a következő olvasmányom, és ígérhetem, hogy lesz folytatás is. Amit persze csak azért merek megígérni, mert már folyamatban van. Hihetetlen gyorsan a végére lehet érni egy-egy ilyen kötetnek, egyrészt mert nagyon olvasmányos, másrészt pedig tényleg nem hosszúak, tehát még azoknak is csak ajánlani tudom, akik annyira nem szeretik lekötni magukat kilós olvasmányokkal.
Ami miatt jó volt ez a könyv, hogy egyrészt betörős, másrészt meg nyomozós is. Én úgy látszik, nekem mindkettő bejön. Igaz betörős könyvet ezidáig nem olvastam, de a főszereplő, mármint az állandó betörőnk Bernard Rhodenbarr abszolút megnyerő figura. Jó a stílusa, és szerethető. Annak ellenére, hogy betörő persze. Vagy pont azért, mert betörő. Mert hát betörőnek lenni nem is olyan rossz, ráadásul mint kiderült, a nők is buknak rá, nem is kicsit.
A történet amúgy annyi, hogy Bernie éppen egy megbízást teljesít, csakhogy munka közben (értsd: éppen valakinek a lakását kutatja át) megzavarják a zsaruk. És miközben éppen lefizetné őket a hallgatásukért, az egyik rendőrnek sikerül belefutnia egy hullába a hálószobában. És persze nem is találhatnának jobb gyanúsítottat, mint azt a betörőt, aki éppen a lakásban ólálkodott. Az már csak mellékes, hogy Bernie-nek nem sikerült az asztalnál tovább jutnia, tehát egyértelmű, hogy ő nem lehetett az elkövető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése