Tudom, már az is elég szörnyű, hogy egy hete nem írtam, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs mikor lesz időm pótolni a lemaradásomat. Amiből egyébként nincs is sok, mert most megállás nélkül dolgoztam, meg fogok is, így az olvasásra sem maradt túl sok időm. Arról nem is beszélve, hogy egy hétig húztam ezt a mostani könyvet is, és körülbelül a kétharmadánál határoztam el, hogy nekem ez végképp nem megy.
És igen, a Napsütötte Toszkánáról van szó, aminek a filmváltozata még tetszett is. És elég erősen reménykedtem benne, hogy a könyv is nagyon jó lesz. Amolyan Marian Keyes-esen görögdinnyés... Aki olvasta, talán érti mire gondolok. De ehelyett körülbelül olyan élményt adott, mint az Elizabeth Gilbert-es Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek), tehát ismét adott egy elvált nő, aki új helyeket fedez fel, nulla történettel. Bár ez kicsit hangulatos, mégsem tudta rabul ejteni a gondolataimat és érzékszerveimet, ahogy azt a bookline-os szöveg ígérte. Inkább egy különösebb történet nélküli napló a toszkán mindennapokról, főként az új otthon kialakításáról. De ettől még másoknak tetszhet, egyszerűen csak nekem nem a műfajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése