Igaz, hogy még csak ez a második betörős regényem, de ez a rész egyelőre még követi az előzőnek a sablonját. Azaz Bernie-t már megint gyilkossággal vádolják, és valahogy meg kell próbálnia tisztáznia magát, hiszen ő csak egy mezei betörő, igaz hogy abból is a legjobb, nem pedig gyilkos. Csak a körítés más egy kicsit.
Úgy tűnik ugyanis, hogy Bernie jó útra télt, és más megélhetést választott. Bár kérdés, hogy mennyire lehet megélni egy könyvesbolt vezetéséből, mindenesetre úgy tűnik, hogy most sokkal inkább ezzel foglalkozik, és nem a betöréssel. Vagy ez csak a látszat? És a könyvesboltosdi az csak egy álca, mely mögött értékes könyveket lophat el? Ugyanis a történet középpontjában most egy igencsak ritka könyvről áll, amit elég sokan meg szeretnének szerezni.
Ám amit én igazán szeretek ezekben a könyvekben, azok Bernie szövegei. Jó, nem mondom, vannak mélypontok időnként, most is voltak, és az előzőben is voltak. Például ha zárójelben elkezd magyarázni valamit, az már régen rossz. Szerencsére ez nem túl gyakran fordul elő. Inkább ilyen szövegekkel él: "Csak egyet tehetünk. Amit ilyen helyzetekben mindig tenni szoktam. Megkenek egy zsarut." Vagy ami a leghatalmasabb jelenet az egész könyvben: visszamegy abba a lakásba, amit előzőleg kirabolt, persze mindezt előzőleg bejelenti a tulajéknak. És ilyen szövegeket elnyom: "Sajnálom, hogy be kellett törnöm az ablakot" A tulaj meg lazán megjegyzi, hogy "előfordul az ilyesmi". Vagy amikor szintén ugyanebben a jelenetben a tulaj megjegyzi, hogy neki elég fontos volt az a karkötő, amit Bernie eltulajdonított, és "szóval azon tűnődtem, hogy vajon visszakaphatjuk-e". Eszméletlen! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése