Anne és Quigley legjobb barátnők, akik már tűkön ülnek, hogy részt vehessenek az év legjobban várt eseményén, a végzős bálon. De addig még pasit kell találni maguknak, illetve keményen kell dolgozniuk, hogy előteremtsék a pénzt a báli ruhára, mert annak ellenére, hogy Anne édesanyja az egyik legsikeresebb divattervező, nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a saját erejükből szerezzenek ruhát. Néhány balulsikerült próbálkozás után modellkedni kezdenek Anne anyjánál, ahol Quigley megismerkedik Zanderrel. Másrészről pedig ott van David is, aki világéletében egy nagy idióta volt, de úgy látszik akar valamit Quigley-től. A lánynak viszont nincs sok tapasztalata a fiúkkal, ezért inkább hallgat Anne tanácsaira, ami kis híján katasztrófába fullad. És annak ellenére, hogy mennyire fontosnak tartották, hogy a végzős báljuk emlékezetes legyen, tervük kis híján szétszakítja még a barátságukat is...
Igazából határozottan meglepődtem, miközben olvastam a könyvet, mert egyáltalán nem vártam, hogy ennyire tetszeni fog a történet. Valamiért az volt az érzésem, hogy bár a téma hasonló, annyira azért nem lesz jó, mint a büszkeség és balítélet bálos feldolgozása, a Prom and Prejudice; de szerencsére tévedtem. Mert nagyon imádtam a történetet. Elsősorban azt, hogy eleinte egyáltalán nem tudtam mire számítsak, főleg a két fiút, Zandert és Davidet illetően. Mert Quigley annyira könnyen befolyásolható, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni, most melyikük lesz a valódi rosszfiú. De szerencsére nem az lett, akinek én drukkoltam. Quigley pedig elég nagy karakterfejlődésen megy át, eleinte a falat kapartam, hogy úristen, miért hallgat ez másokra, miért nem gondolkozik? Aztán szerencsére ez megváltozik, és még imádnivalóbb főszereplőnővé növi ki magát. Annak ellenére, hogy én első perctől kedveltem, mert volt néhány egészen életszagú szituáció, amiben teljesen együtt tudtam érezni vele, sőt, még olyan is akadt, amit magam is átéltem.
Érdemes amúgy böngészgetni picit a könyv honlapját is, meg lehet nézni egynéhány írónő soksok éves báli ruhás fényképét. Még akkor is élmény, ha nem kötöd konkrét névhez az arcokat, csak azt nézed, hogy milyen öltözetben, milyen hajjal készültek a gimis évek egyik legfontosabb eseményére egy olyan jó tíz évvel ezelőtt. Tanulságos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése