Még decemberben olvastam az első részt, az If I Stay-t, ami azóta magyarul is megjelent Ha maradnék... címmel. Akkor sem értettem, hogy mégis mi értelme van a folytatásnak, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig nem értem. Nekem az első rész úgy volt befejezett ahogy volt, nem kell ide semmilyen folytatás! A második részt mondjuk könnyen el lehet olvasni, de hangulatban teljesen más, valószínűleg az eltelt 3 év miatt is...
Ugyanis most három évvel később járunk, három évvel a szörnyű baleset után... és három év telt el azóta is, hogy Mia végleg kisétált Adam életéből. Azóta nem is találkoztak egymással, Mia a Julliard egyik nagy reménysége, Adam pedig a címlapok állandó szereplője, köszönhetően a rocksztár státuszának és szintén híresség barátnőjének. Mikor Adam a többi bandataggal ellentétben New Yorkban marad még egy napig, a véletlen összehozza párosunkat egy utolsó éjszakára. És amíg felfedezik az éjszakai várost, ami most Mia otthonául szolgál, végre megbeszélhetik a múltat és talán még adódik egy esély a közös jövőre is.
A fő problémám az volt, hogy míg az első részben nagyon kedveltem Adam-ot, a mostani részben csak szánni tudom. Három év telt el azóta, hogy Mia összetörte a szívét, és még azóta is csak szenved. Pedig az ígérete egyáltalán nem ez volt az első részben, mert azt mondta, hogy ha Mia azt szeretné, ő elengedi, csak maradjon életben. Ehhez képest három évig egy roncs, akinek semmi sem fontos, és mindent eldob magától, amikor végre Mia visszajön hozzá. Egy kicsit szánalmas, egyáltalán nem az az ember, akinek mindene lenne mondjuk a zene. Én azt mondom, hogy meg kellett volna állni az első résznél, nekem is, meg Gayle Forman-nak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése