A tizenhetedik században élő kalózlány éppen azon van, hogy egy csomó kinccsel és a szerelmével végre megszökjenek a kalózlét elől, és boldogan éljenek együtt. Csak sajnos a terveiket nem sikerül megvalósítaniuk, mert aminthogy elásták a kincset, mind a ketten meghalnak, Emert pedig elátkozzák, hogy százszor szülessen újjá kutyaként, mire újból ember lehet. A következő pillanatban épp egy francia pudliként, alig kétezer mérfölddel arrébb. Száz élettel később pedig Emer végre egy amerikai tinédzserlányként születik újjá, tisztán emlékezve arra, hogy milyen volt Emerként, és száz kutyaként élni, most pedig egy ásóval útnak is indul Jamaica partjai felé.
Ahhoz képest, hogy lassan egy éve szemezek ezzel a könyvvel, azt azért nem mondanám, hogy mennyire jó olvasmány volt. Mert persze, szerettem olvasni, de valamiért nem tudott száz százalékosan megragadni, valahogy sokkal, de sokkal többet vártam tőle. A történet két, később három szálon fut, egyrészt megismerjük Saffron-t, a huszadik századi amerikai lányt, aki elég szegény családi háttérrel rendelkezik, és aki nem tudja megvalósítani édesanyja nagy álmát, hogy egyetemre menjen, mert Saffron háromszáz éve dédelgeti álmát a nagy kincsről, aminek csak ő tudja a rejtekhelyét. És közben megismerjük Emer-t is, gyerekkorától kezdve, hogy hogyan lett nagy kalózkapitány lány létére, és hogyan jutott arra a sorsra, hogy százszor szülessen újjá kutyaként. A harmadik szál pedig egy nagyon beteg ember ténykedéseit követi nyomon, aki betegesen vonzódik a parton látott lányokhoz és fejben beszélget velük, mert közelmenni hozzájuk már nem mer, és lépten-nyomon bántalmazza a kutyáját, ami tegyük hozzá, szintén nagyon beteg, ha azt nézzük, hogy ő is száz kutyaként újjá kellett hogy szülessen, nemde? Emellett pedig kapunk néhány részletet a kutyalétből is, amolyan nevelő szándékkal. Avagy mikre figyeljünk a kutyánk nevelésével, hogy ne legyenek olyanok, mint Emer volt valamelyik kutyaéletében. És hasonlók. Az igazat megvallva én ezt a pár fejezetet szerettem a legjobban, és sajnálom, hogy nem kaptunk egy ilyen kis szösszenetet minden fejezet végén mondjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése