Adott három testvér, April, May és June (éljenek a hippi szülők* :)), akik egyik napról a másikra észreveszik, hogy különleges képességeik vannak. Vagy talán nem is egyik napról a másikra történt, mert June mindig is mondta, hogy mindez már korábban is megtörtént, de senki sem hitte el neki. Pedig most April, a legidősebb, előre látja a jövőt: leginkább azt, hogy valami szörnyűség fog történni, nem tudja, hogy mi, de köze van a legkisebb húgához és a fiúhoz is, akit most még nem igazán ismer, de mire a baleset történik talán már behatóbban is megismerkednek egymással. A középső, May, mindig is a legjelentéktelenebb volt hármójuk közül, most már szó szerint is el tud tűnni, és egyre gyakrabban teszi is. A legkisebb, June, pedig olvas a gondolatokban, a képességét pedig főleg a saját érdekében használja ki...
Az igazat megvallva, nagyon rég szórakoztam ilyen jól egy könyvön. Lépten-nyomon jelölgettem ki az idézeteket, mert ez bizony tele volt olyan szövegekkel, amiket imádtam Például amikor April jövőbelátó képességeit használva ad tanácsokat az egyik húgának, mire a válasz: "Ne olvass több Jane Austen-t. Úgy beszélsz, mint Emma keresztezve a Star Trek-kel" :D Pedig csak azért kezdtem el olvasni, mert a readeremnek újabban valami problémája van a pdf-ekkel (ilyet tapasztalt már más is?) és ez legalább epub volt; na de ahhoz képest, hogy milyen véletlenül találtam rá, abszolút pozitív csalódás volt. Mert egyszerre nevettem, izgultam a lányokért, éreztem át a drámát és persze imádtam az egészet. A kedvenc testvérem amúgy April, nagyon bírtam azt, ahogy felszedte Julian-t. Nem akarok nagyon spoilerezni, de amikor meglátta, hogy mit fognak majd csinálni a távoli jövőben, hogy ki hová nyúl, miközben.... na szóval vicces volt, hogy mindent megtett, csakhogy elkerülje a srácot. Aztán egyszer csak összefutottak, April persze előre látja, hogy moziban vannak, és erre csak úgy a semmiből megkérdezi a srácot, hogy na akkor elhívsz randira, vagy mi lesz? Ezeknél a részeknél szakadtam, tényleg egy kicsit control freak a lány. May-t szintén kedveltem, bár eleinte számomra is elég láthatatlan volt, aztán szerencsére egyre inkább megmutatta magát, és örülök, hogy nem akar többé eltűnni. June-t pedig egyszer szerettem, egyszer nem. Az szerintem irtó aranyos volt, ahogy a képességét használva visszavágott a testvéreinek, reagálva a még ki nem mondott dolgokra is.
Tudom, hogy ha valami szörnyen tetszik, akkor az ilyen értelmetlen rajongással teli bejegyzést eredményez, amiben minden második szó, az imádom, na de még hadd mondjam el, hogy itt aztán tényleg minden szereplőt piszok jól eltaláltak. Akit utálni kellett azt utáltam, mindenki mást viszont nagyon is imádtam. A fiúkat is egytől egyig (jó, kettő van, Julian és Henry), meg a lányok anyukáját. Na őt nagyon, neki is volt néhány csillagosötös beszólása, pedig olyan sokat nem is szerepelt. Főleg ugye az volt a lényeg, hogy a három leányzó kapcsolatára milyen hatással vannak ezek a szupererők.
* bírom ezeket a névadásokat, pedig azt hittem a Babe in Boylandos Summer és Autumn testvérpárt már nehéz lesz felülmúlni, de tévedtem. Állítólag ha valaki 13 havonta szül egy gyereket, az már nem gondolkozik azon, hogy milyen nevet adjon neki :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése