2011. január 15., szombat

Jenna Black: Glimmerglass (Káprázat)

Dana élete nem egyszerű. Alkoholista anyjával él, ami komoly kihívás egy tizenhat éves lány számára. Egyre jobban elege van abból, hogy kétszemélyes családjukban kislány kora óta ő a felnőtt, neki kell gondoskodnia iszákos anyjáról, aki miatt ráadásul meg sem próbálhat barátságokat kötni, ezért osztálytársai társaságkerülő csodabogárnak könyvelik el. Pedig Dana valójában arra vágyik, hogy úgy élhessen, mint a többi fiatal lány az ő korában. Azt szeretné, ha gondoskodnának róla, ha levennék a válláról a terheket, ha helyette másvalaki hozná meg a felelősséggel járó döntéseket. Aztán egy napon, amikor anyja sokadszorra is botrányt csinál, a fiatal lány rájön: ez így nem mehet tovább.

Dana megszökik otthonról, és elhatározza, hogy új életet kezd. Megkeresi sosem látott apját, akiről csak annyit tud, amennyit anyja mesélt neki néhány józan pillanatában. Hogy Avalonban él, a Vad Városban, amely a halandó világ és Tündefölde keresztútjánál található. Ahol a mágia és a modern technológia békésen megfér egymással, nem úgy, mint a város lakói, akik bármire képesek a hatalomért, akár gyilkolni is. Anyja - saját bevallása szerint - éppen ettől akarta megóvnia lányát, amikor terhesen elmenekült Avalonból. De kit érdekelnek az avaloni politika halálos útvesztői? Dana legalábbis úgy gondolja: Avalonban, az apja mellett csak jobb, normálisabb élete lehet, mint amilyen az anyjával volt.

Nem kell hozzá huszonnégy óra, hogy Dana rádöbbenjen: soha életében nem tévedett ennél nagyobbat. Az apai ölelés és a jobb élet helyett csapda várja. Önerejéből kell boldogulnia egy ismeretlen és ellenséges vidéken. Kiderül, hogy Dana különleges adottságokkal rendelkezik, ám ez nem könnyíti meg a dolgát. Sőt, ellenfelei első számú célpontjává teszi. 

Vajon sikerül boldogulnia a politikai cselszövések hálójában? Megbízhat frissen szerzett barátaiban? Kibontakozhat valódi szerelem Tündefölde vészterhes égboltja alatt?


Elég régóta szenvedtem ezzel a kötettel is, körülbelül akkor kezdtem el, mikor befejeztem Carrie Jones Need-jét. Mert itt is ugyanaz történt, teljesen bele voltam szerelmesedve a borítójába, de igazából olvashatatlannak bizonyult. Először hagyni akartam az egészet a fenébe, de aztán január elején mégis folytattam, és most sikerült a végéig is eljutnom. Annyira, hogy gondolkozom a második részen is, illetve csekkoltam a kemény 10 oldalas Remedial Magic-et is, amiben a kedvenc szereplőm, Kimber mutatja meg a varázstudományát.


Az volt egyébként a problémám a kötettel, hogy hiába 16 éves a főszereplője, és hiába mondják azt, hogy gyakorlatilag ő látja el az otthoni feladatokat, vásárol, fizeti a csekkeket, az életben, a megnyilvánulásain ez sajnos egyáltalán nem látszik meg. Egyszerűen nem létezik, hogy így viszonyuljon az anyjához, én abszolút nem éreztem azt, hogy akkora lenne a probléma, hogy egyetlen megoldásnak azt látja, hogy megszökjön otthonról. Főleg hogy utána megtudjuk, hogy eddig még egyszer sem merült fel, hogy leüljön beszélni az anyjával, vagy például hogy megmondja, hogy anya, ha nem szoksz le az ivásról, akkor elmegyek itthonról. Nem értem, hogy ez az egész miért csak a végén merül fel, hogy hazamegy, ha az anyja leszokik. Ez az egész valahogy annyira valószerűtlen volt nekem, hogy nem bírtam élvezni.


A továbbiakban nem volt annyi problémám, csak ezt a "zavar az alkoholizmus ezért megszökök otthonról" dolgot lehetett volna másképp kezelni. Helyenként zavart még a logikátlanság (elsősorban Dana részéről... hol van itt az érett gondolkodás?), meg hogy annyira lehetetlen párbeszédek voltak benne, hogy csak a fejemet kapkodtam. De a végére sikerült még élveznem is pettyet, úgyhogy tényleg tervben van a folytatás, bár lehet hogy odáig már nem jutok el. Mindenesetre a Remedial Magic-et elolvastam, mert Kimber volt a kedvenc szereplőm, és láttam, hogy abban ő a főszereplő. De rajta kívül még kedveltem Finn-t és Keane-t is, Ethan-t meg valahogy nem.


Magyarul a közeljövőben jelenik meg, ha minden igaz akkor márciusban. És ha jól látom Bűbájösvény lett a sorozat címe? Furcsa. Kíváncsi voltam minek fordítják a Faeriewalker-t, de akkor ez egyelőre még kérdéses.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése