2011. január 26., szerda

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Kanada 1867: Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra...


Egyszer felhívták a figyelmemet a Könyvmolyképző arany pöttyös könyveire, konkrétan erre a kötetre, meg a Felszáll a köd-re, de mostanáig ez is váratott magára. De a hónap elején annyira nagy boldogságot okozott nekem Wesley, meg a könyvkölcsönzés, hogy a farkasokkal már végeztem is, a köd pedig (három másik könyv mellett) olvasás alatt. Pedig meg kell hogy mondjam, ez a kötet nekem nem igazán jött be. Hogy miért? Mert annak ellenére, hogy több mint 500 oldal, alig történt benne valami, ráadásul követhetetlenül sok szereplőt kellene figyelemmel kísérnünk. Ami pedig még érdekelne is (én konkrétan a Line-Espen száltól vártam csodákat, pedig ők aztán tényleg nem vitték előre a történetet), az valahogy teljesen elfelejtődött egy idő után, a legtöbb szereplő szála pedig lezáratlan maradt. Ezek után pedig az sem mentség, hogy tulajdonképpen jól volt megírva, és egészen szerettem olvasni, ha egyszerűen úgy csuktam be a könyvet, hogy akkor most hol van ez meg ez?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése