Egy kicsit sokat kellett várnom erre a könyvre, nemcsak azért mert decemberben jelent meg, hanem mert voltam olyan okos, hogy előrendeltem bookdepository-n, az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy karácsony miatt nem egy hét lesz amíg megérkezik. És közben számtalanszor lett volna lehetőségem elolvasni, de ha már megrendeltem, akkor várnom kellett. Annak nem sok értelme lett volna, hogy megveszem a könyvet, és aztán readeren olvasom el. Szívás, de legalább ezt is megértem, van egy VA kötet a polcomon :) Azért ezt a borítót tettem be, mert nekem ebben a verzióban van meg, és bármennyire is egyszerű is, én teljesen beleszerettem. Pedig ebben a sorozatban a többi rész borítója nem annyira tetszik.
Történetileg ott tartunk, hogy Rose börtönben csücsül és a tárgyalásra/ítéletre vár egy olyan gyilkosság miatt, amit nem is ő követett el. Közben a Lissáék azon vannak, hogy megtalálják a tényleges gyilkost, de az óra ketyeg, és mindenkinek jobb, ha Rose inkább szabadon rejtőzik valahol, mint hogy minden nehézség nélkül kivégezzék. Addig pedig ő is tud segíteni Lisséknek azzal, hogy távolról nyomoz Dimitri, Sydney és spoilerspoilerspoiler Victor Dashkov és Sonya Karp segítségével egy ismeretlen féltestvér, meg a királynő gyilkosa után. Már a történetről sem tudtam spoilermentesen írni, a véleményezésnél pedig végképp nem fogok, szóval innentől csak az olvassa tovább, akit ez nem zavar!
Egyrészt nekem iszonyatosan tetszett ez a rész is, meg a teljes sorozat úgy ahogy van, szóval abszolút csillagosötös az egész, leszámítva a végét... ami nincs! Tudom, hogy lesz második sorozat Bloodlines címmel, Sydney-Jill-Eddie-Adrian szereplésével, és ahhoz is kellett valami kis felvezetés, de a hat kötetnyi VA-nak akkor is vége van, és szerintem illett volna ide valamiféle minimálbefejezés. Ennek ellenére ott tartunk, hogy gyakorlatilag fogalmunk sincs mi van Sydney-vel, még azt sem tudjuk milyen megállapodás van Abe és Sydney között, Eddie körülbelül a rész közepén tűnt el, és róla sem tudunk semmit, a Lissa-Jill kérdés is felettébb idegesítő számomra... Szóval valahogy én nem ezt vártam, túl sok szál maradt nyitva, egyáltalán nem sejtettem, hogy most ennyire fogom várni a Bloodlines-t (az első rész várható megjelenése augusztus közepe-vége).
Amit még sajnáltam, hogy egy csomó mindenki teljesen el volt most hanyagolva, én keveset kaptam Adrian-ból is, Christian-ból is, Mia gyakorlatilag annyit szerepelt, hogy nahát, pont Mia volt az aki ott állt, de addig gyakorlatilag a nevét sem említették meg. Vártam, hogy ha majd egy kicsit bemelegednek a dolgok Rose és Dimka között, akkor majd beszélgetnek egy kicsit Dimitri családjáról. De ez így semmi... Nekem túlságosan is gyors volt Jill megtalálása, meg a családi vita, amit mellékeltek hozzá; bizonyos részek meg annyira lassúra sikeredtek (a barlanglakók nem tudom miért kellettek), hogy már a falat kapartam. Viszont annak kifejezetten örülök, hogy megszakadt a kapcsolat Lissa és Rose között, így legalább nem kell tovább Rose tolmácsolásában hallgatnunk Liss angstolását az egész királynősdi miatt. Tudom, hogy nem vagyok valami kedves, de Lissa egy idő után borzasztóan idegesített. És bár 100%-ig Adrian párti vagyok, és nagyon tudtam szegényt sajnálni, azért én örülök is, hogy Rose-Dimka happy end lett. Hogy miért? Mert Dimitrit már megutáltam akkor, amikor Lissa "meggyógyította", de most Rose-nak is sikerült elásnia magát nálam ezzel az önámítással, hogy "mivel most Adrianra gondolok, ez még nem megcsalás, csak élvezem a mellettem fekvő pasas közelségét". Aha, na persze. Úgyhogy én azt mondom, hogy Adrian ennél ezerszer jobbat érdemel, és drukkolok, hogy a folytatásokban rátaláljon az igazira.
Nem tudom miért, de valahogy úgy alakult, hogy semmi pozitívat nem írtam, pedig a sok nyafogás ellenére tényleg nagyon szerettem ezt a részt is! Csak sajnos szeretem annyira a sorozatot, hogy néhol egy kicsit többet vártam... Egyébként a Bloodlines előtt tervezek elolvasni mást is Mead-tól, remélem sikerül sort kerítenem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése