Ez a How to ruin... sorozatnak a második kötete, a harmadik, egyben befejező rész egy darabig most váratni fog magára. Mert bár ez a rész abszolúte olvastatta magát, meg én aztán tényleg nagyon szeretem Elkeles stílusát (Perfect Chemistry és Leaving Paradise most is hatalmas kedvencek), nekem most valahogy egy kicsit sok volt. Amy egy ritka idegesítő főszereplő, lehetetlenül felszínes és nyafizó, és egyszerűen nem tudnak érdekelni a problémái. Mert problémája aztán van bőven. És bát azt gondolom, hogy a folytatás csak azért jöhetett létre, hogy bebizonyítsa az olvasóknak, hogy amellett, hogy Amy egy plasztikcicababa, még egy érző lény is. Csak éppen pont ezt nem sikerült elérni, mert a pozitív oldalát most sem sikerült megismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése