Seth McCoy volt az, aki utoljára látta a legjobb barátját, Isaac-et élve, és az első is, aki rátalált a halott barátjára. Ez is csak egy újabb parti volt, egy újabb éjszaka, amikor Isaac túl sokat ivott és kidőlt a gyepen. Csak most Isaac nem ébredt fel többé. Seth meg van győződve arról, hogy a saját tettei vezettek a barátja halálához, és egyre inkább elhagyja magát... Mígnem találkozik Rosettával, aki annyira gyönyörű és annyira más, mint mindaz amit megszokott. De a lánynak is megvannak a maga titkai, és Seth hamar rájön, hogy nem ő az egyetlen akit meg kell menteni...
Mindi Scott-nak ez az első regénye, és megintcsak ismétlem magam, de valószínűleg ezt is elkerültem volna, ha nincs a Contemps, és ezért megintcsak hálás vagyok. Nagyon szerettem olvasni, és szinte észre sem vettem, de már vége is volt. Egy nagyon picike negatív szájíz azért volt, mert a végén nagyon gyorsan megoldódtak a dolgok, én azért egy Seth-Rosetta beszélgetést egész biztosan belecsempésztem volna. De ha jobban belegondolok, így is nagyon szerettem, mert olyan kellemesen mosolygós vége volt. Nagyon tetszett, hogy Seth mennyit változott a történet folyamán. Hiszen az elején annyira nyugodtan nevezte magát Dick-nek (meg hát az is volt), például Mrs Dalloway óráján, ahol senki sem használhatta a saját nevét, utána pedig egyre inkább törekedett arra, hogy tudják, ő igazából Seth.
Egy picit emlékeztetett Elkeles regényeire, de valószínűleg csak azért, mert a Freefall is a látszólagos rosszfiú és a jókislány szerelmét dolgozza fel, egy nagyon szerethető stílusban. Szerettem a cím mögötti metafórát, vagyis azt, hogy tulajdonképpen mit is jelent pontosan ez a freefall, meg miért is olyan fontos a két főszereplőnk szempontjából. De ezt nem fogom elárulni, mindenki olvassa el magának :) Én legalább annyira tudom ajánlani, mint akármelyik Elkeles-t, és nagyon remélem, hogy lesznek még további regények is Mindi Scott tollából, mert a Freefall-t én határozottan élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése