2011. március 30., szerda

Jody Gehrman: Babe in Boyland

A középiskolás Natalie szabadidejében az iskolaújság szerelmi rovatában ad tanácsokat a diákoknak, Dr Aphrodite álnéven. A fiúk azonban azzal vádolják a lányt, hogy mivel semmit sem tud róluk, teljesen rossz tanácsokat ad a lányoknak. Natalie pedig úgy dönt, hogy akkor igenis megvizsgálja, hogy a fiúk valójában mit gondolnak és szeretnének. De egyikőjük sem ad neki egyenes és normális választ. Hogy mi lehet erre a megoldás? Ha lányként nem veszik komolyan, akkor Natalie fiúnak öltözik, és eltölt egy hetet a közeli bentlakásos fiúiskolában, az Underwood-ban, csak hogy válaszokat kapjon a kérdéseire. Nat ez alatt az egy hét alatt sokat tanul a fiúkról, a lányokról, sőt még saját magáról is, főleg miután elég rendesen belehabarodik a szobatársába, a nagyon jóképű Emilio-ba. De hogyan adhatná ezt a fiú tudtára, anélkül, hogy kiderülne a kis csínytevése?


Szeretem az ilyesmi jellegű történeteket, amikor a lány fiúnak adja ki magát, és beleszeret egy srácba, közben pedig azon kell ügyködnie, hogy ne derüljön ki, hogy ő valójában lány... Amanda Bynes-van egy ilyen filmje (She's the Man), meg egy nagyon aranyos manga is szól erről (Hanakimi), meg persze az egészet vissza lehet vezetni Shakespeare Vízkeresztjéhez. Na mindegy, a lényeg az, hogy nagyon vártam ezt a könyvet, azóta, hogy megláttam miről szól; meg persze a borítójába is sikerült elég rendesen beleszeretnem.


Összességében egy nagyon aranyos kis történetet kaptunk, és én tényleg nagyon jól szórakoztam rajta, annak ellenére, hogy szegény Natalie-t eleinte egyáltalán nem tudtam megkedvelni. Mert ő aztán tényleg csapnivaló egy újságíró (ez a végére sem változik meg), szerintem színésznek is inkább csak átlagos, emellett pedig egy borzasztóan idegesítő karakter. Azt mondjuk szerettem benne, hogy nagyon magabiztos, tudja magáról, hogy szép (olyan tekintetben, hogy nagy szemek, formás szák, hosszú lábak... szóval abszolút lányos), és nagyon pozitív, hogy tényleg tanult az esetből. Nem a fiúkról, hanem saját magáról. És ez a mondanivalója a könyvnek, ami miatt úgy érzem, hogy teljesen megérte elolvasni. Meg persze tényleg okozott egynéhány vidám órát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése