Biztos mindenki ismeri Hamupipőke történetét: gonosz mostohatesók, üvegcipellők, a szőke herceg, akivel boldogan élnek míg meg nem halnak... Na utóbbi biztosan nem történik meg, legalábbis a Haddix történetében biztosan nem. Ella Brown, aki mostmár Cynthiana Eleanora hercegnő, ugyanis egyáltalán nem élvezi a kastélyban töltött napokat, amik elvileg arra készítik fel, hogy majd méltó felesége legyen a hercegnek. Gyakorlatilag Ella már lassan szívesebben pucolná a padlót a mostohaanyjának, akkor több önálló gondolata volt, mint hercegnőként. Amikor pedig észreveszi, hogy a herceg is ugyanilyen, életében nem volt még döntés a kezében, ráadásul rájön, hogy nem is szereti igazából, mindent el kell dobnia. De egyáltalán nem olyan könnyű felbontani egy királyi eljegyzést, így szegény lány elég hamar a börtönben végzik, ahol elég kegyetlen módszerekkel próbálják megtörni az elhatározását...
Ez az egyik legelső Bookdepository-s rendelésem volt még, egyrészt mert érdekesnek tűnt, másrészt pedig hihetetlen olcsón dobálták a könyvet az ember után. Ehhez képest meglehetősen későn sikerült csak elővennem, de polcürítés van folyamatban, úgyhogy muszáj azokat a köteteket is olvasnom, amik itthon vannak. És most hogy túl vagyok rajta, örömmel meg is szabadulnék tőle, szívesen eladom / elcserélem, valami, mert már annyira nincs helyem, hogy az akasztós szekrényem alján tartom az olvasatlan köteteket és a szekrény tetejére teszem azt, amit olvastam... Ha egyszer eljutok egy nagytakarításig, akkor összeírom hogy mi mindentől szeretnék megszabadulni, aztán majd lehet mazsolázgatni.
A Just Ella tulajdonképpen nem több egy könnyű olvasmánynál, kliséhegyek ezerrel, de nekem valamiért tetszett. Engem az ilyen tündérmese-folytatások mindig el tudnak gondolkodtatni, mert oké, nagyon szép a Hamupipőke úgy ahogy van, na de kérem, a herceggel egyszer találkoztak, így legyen boldogan élünk amíg meg nem halunk? Na és mi van akkor, ha beleszeretünk az egyik tanárunkba, aki pont a hercegnőség vallási oldalára próbálna megtanítani minket? Meg ha kiderül, hogy a sármos szőke hercegünknek teljesen üres a feje? Jó, persze sok a túlzás, de szerintem szerethető volt, főleg hogy milyen jól megszívta a végén az új feleségével. De leginkább az a rész tetszett, amikor Ella elmeséli, hogy mi is történt valójában a bál estéjén, hogy hogyan szerzett üvegcipellőket, és hogy nem volt itt semmiféle tündérkeresztanya, meg átváltozó tökök és egerek. Meg Ella kis barátnőjét, Mary-t is egészen kedveltem.
Haddix-nak van amúgy még egy ilyen hercegnős története, a Palace of Mirrors, ha egyszer szembetalálkozom vele, vagy hozzámvágják, akkor azt még elolvasnám tőle. Hasonlóan hercegnős témakörben amúgy szeretném még elolvasni Jessica Day George-től a Princess of the Midnight Ball-t, amit hasonlóan olcsóért szereztem a Bookstationből még év elején, illetve Gail Carson Levine-től az Ella Enchanted is polcon, aminek meg a filmváltozatát szeretem nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése