2011. március 29., kedd

Lauren Oliver: Delirium

Mielőtt a tudósok megtalálták volna a gyógymódot, az emberek azt hitték szerelmbe esni jó dolog. Nem értették, hogy ha egyszer a szerelem, a delíria, megjelenik az szervezetben, nem enged többé a szorításából. De a dolgok mostanra megváltoztak. A tudósok képesek felszámolni az emberi agyban megjelenő érzéssel, a szeretettel, a kormány pedig meg is követeli, hogy minden 18. életévét betöltött egyedet alávessék a kezelésnek. Lena Haloway pedig mindig is arra a napra várt, amikor végre átesik ezen a műtéten. Az élet szerelem nélkül ugyanis sokkal egyszerűbb: biztonságos, kiszámítható és boldog. És bár már csak 95 nap van hátra a kezelésig, valami elképzelhetetlen történik: Lena szerelmes lesz.


Eszméletlenül imádom az ilyen disztopikus regényeket, és nálam most a Delirium elég rendesen betalált, még Ally Condie Matched-jánál is jobban tetszett, de csak mert szerelmi sokszög nélkül is istenien működött minden (sőt, még jobban is). Csak én mondjuk egyáltalán nem kedvelem a költészetet, szóval ezt a mostani vonalat, hogy mindig verseket olvasunk, sajnos egyáltalán nem tudom értékelni... A főszereplő lányt a történet elején egyáltalán nem kedveltem, még a nevét sem sikerült megjegyeznem; a barátnője, Hana, valahogy sokkal jobban megragadt bennem. Aztán egy idő után szerencsére egyre inkább cselekvő, mintsem szájtátva bámuló karakterré fejlődte magát, és innentől már abszolút semmi ellenvetésem nem volt. A fejezetek elején levő kis részleteket pedig mindennél jobban szerettem. Mondjuk tipikusan én vagyok, az ilyen idézeteket általában át szoktam ugrani, és jelen esetben is ez történt. Aztán a harmadik-negyedik fejezet körül ráeszméltem a dolgokra, és akkor gyorsan visszalapoztam. A fejezetek elején ugyanis részleteket kapunk a világban szereplő könyvekből, mondókákból, és igazán színesítik az olvasmányt.


Lauren Oliver Before I Fall-ja (Mielőtt elmegyek) után egészen biztosnak éreztem, hogy ha lesz új könyve, azt is mindenképpen el fogom olvasni. A Delirium után pedig már azt gondolom, hogy egyenesen várni fogom a könyveit, főleg a folytatásokat; a Pandemonium egy év múlva, a Requiem pedig két év múlva jelenik meg. Az sajnos még egy kicsit odébb van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése