Tavaly nyáron az egyik legeslegjobb könyvélményem volt Carolyn MacCullough-tól a Once a Witch, ami ennek a kötetnek az első része. Alig egy évet kellett csak várni a folytatásra (befejezésre?), és az utolsó napokban gyakorlatilag már tűkön ülve vártam. Nem ez lesz az idei nyár legeslegjobb könyvélménye, de összességében imádnivaló volt ez a rész is, meg volt sok-sok időutazás juhé! Ez az a könyv(sorozat), amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert mindvégig nagyon szerethető volt.
Az első részben kiderült, hogy a boszorkánycsaládból származó Tamsinnek is van Képessége, pedig egész életében úgy gondolta, hogy nincs. Pedig mégis, és nem is akármilyen! Bárki erejét meg tudja állítani, és ha háromszor használnak ellene egy Képességet, akkor amolyan Heroes-os Peter Petrelli-módra el is tudja azt lopni. Ami azonban nem hagyja nyugodni a lányt, az a nagymamájának a jóslata: Tamsinnek ugyanis egy igen súlyos döntést kell meghoznia, ami az egész családjának létét fenyegeti. Amikor pedig Tamsin megtudja, hogy ősellensége, Alistair Knight visszautazik az 1880-as évek New York-jába, hogy elpusztítsa Tamsin családját, a sajátját pedig megmentse, a lánynak nincs más választása, minthogy követi őt és megpróbálja megakadályozni gonosz szándékát. Tamsin pedig a lehető legjobb, és egyben legrosszabb helyre érkezik: a Knight család szolgálólánya lesz, ahol egyrészt álruhában figyelheti meg ellenségeit, másrészt pedig állandóan tartania kell a ház többi lakójától, akik anélkül is csak ártani akarnak a lánynak, hogy tudnák valódi kilétét. Tamsinnek pedig hamarosan azt is meg kell tudnia, hogy mi az a fontos döntés, ami előtt áll, és hogy az számára milyen nagy áldozatot is jelent...
Tudom, hogy hihetetlenül elégedetlenke vagyok, alig egy fél órája a Beauty Queensről még azt mondtam, hogy milyen sok volt az a 400 oldal, és mennyire sok volt a felesleges rész... Most azt mondom, hogy ez most túlságosan is össze volt csapva. Mármint szuperül volt megírva, nem arról beszélek, hanem helyenként annyira gyorsan történtek az események, és nekem ez most nagyon nem tetszett. Szóval feltűnik egy furcsa idegen a Greene-házban, a következő órában pedig Tamsin már megy is vissza az időben, hogy ezt most azonnal elintézze. Aztán amint megérkezik 1887(?)-be, gyakorlatilag egy újabb óra alatt már a Knight-család cselédje lesz, minden bonyodalom nélkül. Mármint bonyodalom az van, mert a Knight család NAGYON gonosz, de nekem egy picit furcsa, hogy száz évet utaztunk vissza a múltba, és egyszerűen semmi jele nincs annak, hogy a múltban vagyunk - azon kívül, hogy nincsenek felhőkarcolók.
Egyébként valószínűleg csak annyi a bajom, hogy én ezt a könyvet nagyon szerettem, meg az első részt is nagyon szerettem, és rettenetesen sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett. Akarok még soksok időutazást, meg romantikus szálakat Gabriellel, meg jelenkori Greene családot, még, még! Úgy sajnálom azt is, hogy ez a rész most abszolút lezárásnak tűnik, mert én nem akarom, hogy ennyi legyen csak! Tamsinék még ezernyi kalandba keveredhetnének, nem?
Ez a sok időutazás amúgy helyenként nagyon betett a logikámnak (jó, nem biztos hogy van olyanom). Azt én például egyáltalán nem értem, hogy Liam miért utazott előre Tamsin idejébe? Ennek az egésznek úgy egyáltalán mi értelme volt, miről akart meggyőződni akkor és ott, és vajon mikor vette volna el Gabriel erejét? Meg ha ez a jelenet volt a katalizátor, hogy Tamsin visszamenjen a múltba és jól rendbetegye a dolgokat, akkor ez az egész hogyan lehet lehetséges? Nem kellett volna Tamsinéknak szőrén-szálán eltűnniük, ha egyszer megváltozott a múlt? Vagy mondjuk akkor, amikor Gabriel már egyáltalán nem érezte a családtagjaikat, ők hogy létezhettek mégis? Jó, nem akarom mindenképpen a szálkát keresni, de annyit utaztunk az időben, hogy helyenként nálam jól megkavaródtak a dolgok...
És még mielőtt mindenki azt hinné, hogy én ezt nem szerettem, meg nagyon lehúztam: nem így van. Messze a legjobbak között van, mármint azok közül amit eddig olvastam. Végig izgultam, és nem tudtam letenni, egytől-egyig megszerettem a pozitív szereplőket (a negatívok annyira 100%ig gonoszok, hogy bennük semmi szerethetőt nem találtam), mármint Tamsin közeli családját (akik sajnos csak az első 30 oldalon voltak jelen, de a legjobb jeleneteket ők adták), meg Gabrielt. És még legalább 100 részét el tudnám olvasni, ha lenne. Egyszerűen csak annyi a bajom, hogy tényleg nagyon szerettem az első részt, ezért most egy picit mást, egy picit többet vártam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése