Lexinek egy szörnyű átokkal kell együtt élnie. Nappal ugyanúgy iskolába jár, mint a többi normális tinédzser, de esténként úsznia kell, különben a fájdalom elviselhetetlenné válik. A lány ugyanis egy szirén - egy olyan sellő, aki az énekével a vízbe csábítja a férfiakat, és ezzel megöli őket. Ám ezekről a képességeiről mit sem sejt egészen a 16. születésnapjáig, ami katasztrófába fullad: megöli a szerelmét. Azóta teljesen elzárkózik mindentől és mindenkitől, csak hogy ezzel megvédje a szeretteit. Azonban két évvel a végzetes baleset után Lexire mégiscsak kezd rátalálni a szerelem, ráadásul nem is egy oldalról. Egyrészt ott van a fiú, aki már évek óta csak arra vár, hogy Lexi végre felfigyeljen rá, másrészt pedig ott van az új srác, aki tudja Lexi titkát, elfogadja azt, sőt még talán az átkot is meg tudná törni, amitől Lexi két éve nem tud szabadulni. A lánynak pedig élete eddigi legnehezebb döntését kell meghoznia: azt az életet szeretné jobban, amire mindig is vágyott, vagy a szerelmet, ami nélkül nem tud élni?
Nem mondom, hogy a Ripple annyira kiemelkedne a többi hasonló jellegű YA regény közül, de én nagyon szerettem olvasni, egészen belemerültem időnként. Néha úgy éreztem, hogy kicsit lassan indulnak be a dolgok, de ez csak azért van, mert elolvastam a fülszöveget, és valahogy egészen mást vártam. Nagyon sok idő telik el azzal, hogy Lexinek bűntudata van Stevens halála miatt, nincsenek barátai, teljesen kiközösítik. És nagyon sokára jelenik meg Cole is, mármint olyan szinten, hogy igenis kezdjük kedvelni a srácot, sőt egyenesen szerelmesek vagyunk belé. És még később jelenik meg Eric, az a titokzatos srác, aki úgy tűnik mindent tud Lexiről, a marcangoló érzéséről, hogy neki úsznia kell. De aztán rájöttem, hogy hülye vagyok, mert igazából minden percét élveztem a történetnek, és leginkább a hétköznapi részét, ami a fülszövegben egyáltalán nem volt kihangsúlyozva. Hogy szerelmes volt Stevensbe, hogy soha nem akarta, hogy akkor éjjel meghaljon, hogy azóta is retteg attól, hogy megint valakit megölhet. Hogy elveszítette az összes barátját, az összes embert, aki fontos volt Lexi életében, hogy hazudnia kell a nagymamájának, aki persze érzi, hogy itt nincs minden rendben. Egyáltalán nem zavart, hogy sokkal inkább a szirénség hétköznapi következményein volt a hangsúly, még akkor is, ha nem ezt vártam. És egyenesen szerelmes vagyok Cole-ba. Egy picit mindig Tuckert jutatta eszembe az Unearthly-ből, de nem tudom miért. Talán mert belé is ugyanazért szerettem bele, mint Cole-ba? :D
Egyébként halkan megjegyzem, hogy Mandy Hubbard-dal már egy ideje szemeztem, leginkább a Büszkeség és balítélet mániám miatt, mert neki van egy Prada and Prejudice címet viselő regénye, amit már a megjelenése óta szeretnék magamévá tudni. Aztán úgy alakult, hogy böngésztem az új megjelenéseket, megláttam a Ripple-t, meg hogy sellős, meg hogy imádom a borítóját, meg hogy egyértelműen olyan könyv volt, ami nekem azonnal kell! És mivel nagyon tetszett, most már hivatalosan is felvettem azt a bizonyos másik könyvét is a kívánságlistámra, és talán majd egyszer arra is sort kerítek...
Ami pedig a könyv hátterét illeti, ez volt a második sellős (oké, itt szirének vannak) könyvem Tera Lynn Childs Fins sorozata óta, és újfent rá kellett jönnöm, hogy én imádom ezt a témát. A Kis hableányt is nagyon szerettem egykoron, most meg nagyban lelkesedem itt a hableányos könyvekért. Valaki ezer éve ajánlotta itt a Sea Change-et, azt sem fogom már sokáig halogatni, és ott van még a Lost Voices is, amivel még nagyon szemeztem.
1 megjegyzés: