Irdatlan sok bejegyzéssel le vagyok maradva, mert mostanság úgy tűnik gyorsabban olvasok, mint hogy lenne időm gép elé ülni. Ezért a következő néhány bejegyzést lehet hogy még az átlagosnál is jobban össze fogom csapni.
Ez a magyarul is megjelent Méregnaplóknak a második része, ami külföldön is majd csak októberben jelenik meg. Ezért ez az írás mindenképpen spoileres lesz, legalábbis az első részt nézve. A Méregnaplók ugyanis ott ért véget, hogy egy igazán megdöbbentő tett következtében a Hulne-kunyhóban nevelkedett gyógyszerész lány elszakad a szerelmétől, Gyomtól. Jessamine átvette apja munkásságát, és gyakorlatilag egyedül marad az apátság méregkertjének, és legfőképpen Oleander, a mérgek hercegének befolyása alatt. És ahogy telik az idő, a lány egyre inkább megváltozik. Emlékszik ugyanis azokra a dolgokra, amiket a betegsége alatt mutatott neki Oleander, mind Gyomról, mind pedig az apjáról; a mérgek pedig olyan szinten megfertőzik Jessamine lelkét, hogy a lány igazán nagy bűnt követ el, és el kell hagynia az otthonát. Mindeközben Gyom sejti, hogy szerelme bajban lehet, de még a virágok sem tudnak neki kellő tanácsot adni, ezért egyedül kell megtalálnia, és megmentenie Jessamine-t.
Már az első részre is azt lehetett mondani, hogy igazán sötét volt a hangulata, főleg a végére, de a második rész teljes egészére ez lesz igaz. Jessamine gondolatai olyan szinten megváltoznak, hogy néha már-már féltem tőle. Ám a mérgek befolyásának ellenére Jessamine karaktere fejlődött a leginkább az első részhez képest, sokkal erősebb és határozottabb főszereplőt ismertünk meg a személyében, ami pozitív.
Bár ez a második könyv is ugyanolyan gyors olvasmány volt, mint az első része, sokkal több történést sikerült belepasszírozni, olykor pedig csak kapkodni tudtam a fejem, annyi minden történt rövid időn belül. De ezt is a könyv javára írom, ugyanis elejétől a végéig lekötött, és még az első résznél is jobban szerettem. Hatalmas pozitívum, hogy volt benne két olyan jelenet, amikor a fejemet vertem az asztalba, mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez történik. A befejezés pedig abszolút olyan, hogy folytatásért kiált, mégpedig azonnal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése