Irdatlan sok bejegyzéssel le vagyok maradva, mert mostanság úgy tűnik gyorsabban olvasok, mint hogy lenne időm gép elé ülni. Ezért a következő néhány bejegyzést lehet hogy még az átlagosnál is jobban össze fogom csapni.
Gwendolyn kövér, és egy idő után nem is csodálkozunk el azon, hogy vajon miért csúfolja mindenki "tésztának" (Dough). Egyrészt a családjának péksége van, ahol nem olyan nehéz bekapni egy-két fánkot, vagy esetleg még többet, ha úgy hozza az ember kedve. Aztán ott van a nádszálvékony húga, akit nehéz lenne bármilyen kaja után becézni, főleg mivel egy volt szépségkirálynőről kapta a nevét, és úgy is néz ki. Dough-nak ráadásul barátai sincsenek, leszámítva a gyerekkori barátját, Wish-t, akivel azóta távkapcsolatban élnek, mióta a fiú kiskorukban elköltözött. Azóta persze Dough bekapott már néhány friss fánkot, és szigorúan ügyel arra, hogy Wish-hez, aki úgy néz ki, mint egy iszonyúan jóképű menő szörfös, még véletlenül se jussanak el fényképek a lányról. Aztán hirtelen minden megváltozik, amikor jön a hír: Wish visszaérkezik a városba, és alig várja már, hogy Gwen-nel ott folytassa a dolgokat, ahol abbahagyták...
Kicsit vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, főleg mivel Cyn Balog könyveivel olyan régóta szemeztem már, és akármennyire is vágytam erre, valahogy nem az én könyvem volt. Az első harmadát például egyenesen imádtam, végigvigyorogtam az egészet. Ez konkrétan az a rész, amikor Gwen teljesen be van szarva, hogy visszajön Wish, és mi lesz majd, ha találkoznak. Bírtam az önkritikáját, meg az elképzelt jeleneteket; például Gwen szerint ha Wish majd meglátja a reptéren, ezt a reakciót fogja produkálni: "neeee! ez a valami megette Gwent!" Szerintem ez haláli aranyos volt. Aztán a második harmad egy picit furcsa volt, mert Wish visszajött, és olyan volt az egész, mintha mi sem történt volna, mintha Gwen mindig is menő lett volna, senki nem ismerte meg, hogy ő ugyanaz mint az évekig csúfolt "tészta", és csak kapkodtam a fejem, hogy most mégis mi a franc történt? Az utolsó harmad pedig extrán wtf volt. Mert kiderült, hogy az egész mögött ilyen természetfeletti szekta áll, és valahogy annyira nem ezt vártam, és annyira butaság volt az egész, hogy a végére egészen megutáltam az egészet.
Ráadásul amilyen aranyosnak tűnt az elején, annyira unalmasba csapott át a végén. Én pedig nem tudom eldönteni, hogy mi lenne jobb, ez a könyv a természetfeletti dolgok nélkül, vagy pedig ez a könyv, így ahogy van, ugyanezzel a megoldással, csak akkor kicsit bővebben kifejtett világgal, és a természetfeletti dolgok normális bemutatásával. Mert az, hogy kaptunk belőle egy kicsit, ami még akár érdekesnek is tűnhetett volna, de aztán ennyiben marad az egész... hát ennél kicsit többet vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése