Irdatlan sok bejegyzéssel le vagyok maradva, mert mostanság úgy tűnik gyorsabban olvasok, mint hogy lenne időm gép elé ülni. Ezért a következő néhány bejegyzést lehet hogy még az átlagosnál is jobban össze fogom csapni.
Fülszöveg: Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd. A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart. "M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő." - (Publishers Weekly)
Úgy akadtam rá a könyvre, hogy bementem a kedvenc könyvkölcsönzőmbe nézelődni, és felfigyeltem ennek a gyönyörűségnek a borítójára, meg mellette egy másik ugyanilyenre (Agatha Raisin és a parázna lódoktor), és ott sikoltoztak nekem, hogy vigyem haza őket. Az eladó néni pedig mondta, hogy ő is most olvasta őket, és szerinte nagyon aranyos, meg odakint nagyon népszerű, már vagy 20 kötete van. Én meg úgy voltam vele, hogy legyen, túl vagyok egy Agatha Christie-összesen, biztos ez is jó lesz.
Hát nem. Ugyanis a főszereplő nénink engem olyan szinten idegesített, hogy nem találok rá szavakat. Abszolút unszimpatikus, engem pedig végképp nem érdekelt, hogy tizeniksz átmelózott év után valóra váltja az álmát, és elköltözik egy kis falucskába, mert az mennyire szép. Aztán meg rájön, hogy ez neki mégsem tetszik, és inkább visszamegy a zsúfolt városba, hogy aztán ott se érezze jól magát, és akkor legyen mégis a falu. Ja, és közben oldjunk meg egy gyilkossági ügyet.
Pedig mit ne mondjak, szerintem viccesen indult. Mennyire beteg már, hogy ez a házimunkához egyáltalán nem értő nő annyira be akarjon illeszkedni a falucskába, hogy elinduljon a helyi pitesütő versenyen? Mégpedig nem is valami saját próbálkozással, hanem a legistenibb városi sütöde spenótos remekművével? Meg aztán az, ahogy elcsábította a szomszéd bejárónőjét, a több fizetéssel, meg az ebéddel? És aztán rájön, hogy jaj, ételt is ígértem a munkáért cserébe, akkor veszek kenyeret meg vajat, meg valami mikrózható izét? :D De körülbelül ennyi, a gyilkosságot, a "nyomozást", meg Agatha beilleszkedési problémáit már annyira nem élveztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése