Most már egy ideje eléggé benne vagyok ebben a csokoládé-témában, bár megvallom, meglehetősen későn érkezett. A Csokoládéról nagyjából annyit tudtam, hogy Juliette Binoche, Johnny Depp (megvallom, egyikőjüket sem szeretem valami túlzottan), meg biztosan valami romantikus maszlag. De bevallom, merőben tévedtem.
Az egész úgy kezdődött, hogy elolvastam a Rúnajeleket Joanne Harris-től. Aztán kezembe vettem a Csokoládé című könyvet, és egy hirtelen gondolattól vezérelve (na meg mert nem volt a borítóján sem Johnny Depp, sem Juliette Binoche) megfordítottam, és elolvastam a hátoldalát. Boszorkányok, mágia, anya és lánya, csokoládé... hát ez nekem való. És abszolút igazam is lett. Ám annak ellenére, hogy bármilyen jól is sikerült az első rész, csak nehezen tudtam rászánni magam a második részre. Talán az győzött meg, hogy ez nem pusztán egy csokoládé 2, mert ahogy az eredeti címéből is látszik, ez sokkal inkább nyalóka.
A történet is hasonló, mint a sima Csokoládé története, ám ezzel együtt merőben más is. 4 évvel az első rész után vagyunk, és a már kellően megkedvelt csonka családunknak (mely időközben bővült egy taggal, ahogy ez az első rész után várható volt) egy újabb veszélyes alakkal kell szembenézniük, mint amilyen egykoron Reynaud atya volt. És immáron a szereplők, a nevek, és a helyszínek is kicsit mások: ugyanis ezúttal egy másmilyen Vianne Rochert ismerünk meg, Yanne Charbonneau személyében; a szín pedig nem a francia vidék, hanem maga a főváros.
Tehát mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani mind az első könyvet, majd pedig a folytatást. A film részemről egyelőre még kimaradt, de ami késik nem múlik. Lehet hogy hamarosan már arról is írhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése