2009. augusztus 24., hétfő

Neil Gaiman: Coraline

Kicsit még bele kell szoknom ebbe a blogolósdiba, mert az előbb szépen elveszett a kész bejegyzésem, szóval most kezdhetem előlről...


Egészen mostanáig nem olvastam valami sok mindent Neil Gaiman könyvei közül, csak a Csillagport, illetve az Odd and the Frost Giants címet viselő egyfontos kis szösszenetet; de úgy érzem, hogy ez a Coraline után változni fog. Mert fantasztikus ez az ember. Azt gondolnánk, hogy Narnia után már lejárt lemez a szekrényeken és ajtókon keresztül való elcsatangolás, de Neil Gaiman bebizonyította, hogy tévedtünk. Amit az ajtó túloldalán találunk, egy sokkal fantasztikusabb, ámde félelmetesebb, fordított világ.


Annak ellenére, hogy hivatalosan gyerekkönyv, nehéz megmondani, hogy mégis kiknek szól. Én huszonéves fejjel határozottan élveztem, és annak ellenére, hogy én eléggé gyerek-lelkivilágú vagyok, biztos vagyok abban, hogy nálam felnőttebbeknek is tetszene. Ami kicsit húzós ebben a könyvben, hogy nem biztos, hogy megéri megvenni. Sajnos a tipográfiához túlzottan nem értek, de így ránézésre kb másfélszeres sorközzel van nyomtatva, ráadásul a 144 oldalon belül elvétve még vagy 15 kép is található. Arról nem is beszélve, hogy körülbelül egy óra alatt az olvasmány végére lehet érni... Hát nem biztos, hogy ez másoknak is megér 2480 forintot. Valószínűleg csak kevesen vannak olyanok, mint én, aki szeret mindent a polcán látni.


A könyv alapján film is készült, amihez egyelőre nem volt még szerencsém, de ami késik nem múlik. Arról nem is beszélve, hogy a későbbiek során még nem egy Neil Gaiman kötethez lesz szerencsém, ezt biztosra veszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése