Annak ellenére, hogy elvileg a blog neve alapján arról kéne írnom, ami úgy általában lányoknak bejön, most mégis egy olyan könyvről írok, ami annyira mégsem jött be. Vagyis de. Az eleje, meg a közepe után egy kicsit. A könyv felénél úgy gondoltam, hogy leteszem, hagyom a francba az egészet. Aztán úgy voltam vele, hogy ha már 250 oldalon átverekedtem magam, akkor nem hagyom veszni. De jól tettem, mert jó volt. Csak a vége nem, de az meg már nagyon nem. Szóval minőségileg/történetileg kicsit hullámzik a könyv, meg nem is egy lányregény.
Mégsem mondom hogy rossz. Mert egész érdekes. Tulajdonképpen a családja történetét meséli el a Mór, azaz Moares, aki egy boszorkány átka miatt kétszer olyan gyorsan öregszik, mint a normális emberek. Például 12 évesen ő már 24, és annak ellenére, hogy belül még egy gyerek, túl van már az első szexuális kapcsolatán a tanárnőjével. Tehát az alapja érdekes. Az első párszáz oldalon a születése előtti történeteket olvassuk, kezdve a dédnagyszüleitől. Szerintem ez az a párszáz oldal, ami teljesen rendben van. Bár kicsit fura, hogy a főhősünk még meg sem született, mégis elég sok dolgot megtudunk róla az utalásokból.
Aztán később jönnek a születése körülményei, gyerekkor, felnőttkor... Nekem ez a rész tetszett legkevésbé, egyszerűen nem jó, ahogy magáról beszél. Talán mert túl szubjektív, nem tudom. De mégis vannak benne részek, amik miatt pedig azt mondom, hogy érdemes elolvasni. Tehát érdekes. Nem ez a legjobb Rushdie, de ha valakinek sok szabadideje van, megpróbálhatja elolvasni, mert hiszen nem véletlenül mondják, hogy ízlések és pofonok... Nekem nem jött be, de ezt már írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése