Alyson Noel: Lúzerek és bálkirálynők

Új lánynak lenni komoly dolog - kérdezd csak meg Rio Jonest! A New York-i jövevénynek fogalma sincs, hogyan illeszkedjen be a puccos, új magániskolába Dél-Kaliforniában. Ráadásul elkésett, túlöltözött, és egy Duran Duran-számról kapta a nevét, ez pedig nem könnyíti meg számára az első napot. Aztán megismerkedik Kristivel. A lány gyönyörű, gazdag, és pompomlány. A Newport Beach Középiskola méhkirálynője nem barátkozik akárkivel, ezért Rio boldog, amikor beveszik az iskola legexkluzívabb, legnépszerűbb lánybandájába. Természetesen - mint minden klikknek - Kristinek és a barátnőinek is vannak szabályaik: Mindig mosolyogj (még ha nem is gondolod komolyan), mindig öltözz csinosan (és sose vedd fel kétszer ugyanazt), és mindig flörtölj (de csak sportolókkal, felsősökkel és gazdag fősulis srácokkal). Rio eleinte nagyon jól érzi magát, de ahogy egyre jobban elmerül ebben a bennfentes társaságban, rájön, hogy van még egy szabály, amelyet új barátnői elfelejtettek megemlíteni: Ne bosszantsd fel Kristit...

Az elmúlt két hétben sikerült hat könyvet elolvasnom, de írni egyikről sem... Szóval most csak amolyan emlékeztető szinten írok mindegyikről egy-két sort, utána pedig megpróbálok visszatérni a rendszeres blogoláshoz.

A Lúzerek és bálkirálynőkkel is rögtön elkezdtem szemezni, amint megjelent. Azért, mert Alyson Noel-től végre ez is egy hétköznapibb történet, nem mint Evermore és társaik, hanem sokkal inkább mint a Saving Zoe, amit szerettem. És már rögtön azután tervben voltak tőle olyan könyvek, mint a Cruel Summer, vagy a Laguna Cove, és akkor már az Art Geeks and Prom Queens is.

A történet ugyanolyan, mint a Bajos Csajok, vagy legalábbis ha a fő momentumokat nézzük, akkor mindenképpen. Új lány a suliban, rögtön talál kedves, de furcsa barátokat, ám amikor a legmenőbb lány is úgy tűnik a barátjává fogadná, akkor mindezt elhajítja, hogy aztán rájöjjön mekkorát hibázott. Szóval ha azt nézzük semmi eredeti, ha viszont azt nézzük, hogy vannak történetek, amiket akárhányszor, akármennyi feldolgozásban el tudnék nézegetni, és még ugyanúgy is szeretném őket... akkor a Bajos csajok az pont ilyen. És ezért én élveztem a Lúzerek és bálkirálynőket is. Csak a borítót nem sikerült eltalálni sajnos. Vagyis szép, meg minden, csak nem olyan történetet sugall, mint amit a borító mögött kapunk.