Ez az Olthatatlan vágy frissen megjelent második része, az első rész májusban nagyon-nagyon tetszett nekem, ezért gyakorlatilag majdnem azonnal rávetettem magam a folytatásra. Mondjuk ez a második rész picit szenvedős volt nekem, nem tudom, hogy azért, mert most éppen nem volt kedvem hozzá, vagy mert ez angolul volt, az első részt meg magyarul olvastam, és kivételesen ez most adott az élményhez. Vagy esetleg mert az első rész tényleg jobb is volt, mint a második. Mindenesetre én nem szerettem annyira, mintha a stílusa is picit más lett volna, mint az Olthatatlan vágyban. Talán mert nem voltak benne gagyi címet viselő szappanoperák sztereotip vámpírfigurákkal? Vagy mert néhány momentum annyira lehetetlenül nagyon hülyeség volt, hogy még egy ilyen kifigurázós könyvbe sem nagyon illettek? Na ezt még később részletezem.
Na mindegy, szóval közel fél év telt el azóta, hogy Meena Harper rájött a vámpírok létezésére. Az egykori vámpír szeretője, Lucien Antonescu miatt a szíve romokban, és azóta is egy vámpírvadász társasággal dolgozik. Most azonban ismét felgyorsulni látszanak az események, tekintve hogy Meena egy másik korábbi szeretője is feltűnik a színen, ráadásul kis híján meg is öli a lányt, miután róla is kiderül, hogy időközben vámpír lett. A lány életét pedig az egykori vámpír szerető menti meg, akiről közel fél éve senki nem halott semmit. De úgy tűnik él is virul, már amennyire egy élőhalott teheti, az elmúlt hónapokban végig Meena nyomában lopakodva, végig a megfelelő pillanatra várva. Mert úgy tűnik Lucien Antonescu mostanra megváltozott. Még mindig Meena után áhítozik, de valamiért most már annyira nem kíváncsi arra, hogy vajon a lány is őt akarja-e...
Szóval a történet 6 hónappal az Olthatatlan vágy után játszódik, de sajnos itt már nincs ilyen címet viselő szappanopera. Hogy miért sajnos, mikor már az első résznél sem értettem, hogy miért vesztegeti Meena a képességeit hülye párbeszédek megírásával, mikor megmenthetné a világot is? Azért, mert most pontosan azt teszi, a Palatine gárdánál, amolyan tanácsadó-féleségként segíti a vámpírok irtását, mert valljuk be, hasznos lehet, ha egy ilyen veszélyes munkánál előre megmondják neked, hogy ugyan ma hogyan halhatsz meg, ha nem vigyázol. A helyzet viszont az, hogy ez a fajta munka egyáltalán nem illik Meena karakteréhez, én azt mondom inkább maradt volna a szappanoperáknál, azt jobban élveztem volna.
De nem csak ezzel van baj, hanem azzal is, hogy nem nevettem Alaric Wulf jelenetein, pedig neki aztán vannak hülye dolgai. És én azt hittem ő a kedvenc szereplőm, de most annyira jelentéktelen volt. Az egyetlen "Alaric Wulf-os" pillanat az volt, amikor nem értette, hogy Meena miért nem akar eljönni a lakására randevúzni, mikor ő kiválóan főz, és egyszerűen rosszul van az éttermektől, mert ki tudja milyen emberekkel lesz összezárva... De ennyi. A kedvenc szereplőm most valamiért Mary Lou lett, mondjuk nem volt sok jelenete, de az jó volt.
Na de ami legjobban zavart, az az, ahogy teljesen el lett rontva Lucien, a hülye barlanggal, meg folyóval, meg hah de gonosz vagyok. Ennek most komolyan mi értelme volt? Azon kívül, hogy mennyire félelmetesnek volt szánva.. én végig röhögtem ezeken a jeleneteken, mert annyira bénára sikeredett. Aztán ott vannak a húsevő vámpírok... Morbid, de nagyon. Leginkább valami nagyonrossz zombihadseregre hasonlított a dolog, főleg a nagy "főgonosszal" a háttérben. Hát szerintem nagyon komolytalanra sikeredett. Oké, tudom, nem szép ilyet felhozni egy alapvetően paródiának induló sorozatra. De ott volt a baj, hogy szerintem Meg is elfelejtette, hogy akkor ez most paródia, és megpróbálta komolyan venni a dolgokat, de nem sikerült. Mert elsülhetett volna ez jól is, de nem sikerült.
Viszont ami az egyetlen pozitívum a könyvvel kapcsolatban, hogy nagyon jó a befejezés. Szívből kívánom, hogy most akkor itt legyen vége, nekem tökéletesen megfelel az a befejezés, ha a vámpíros paródiában nem a vámpír a végső nyertes, hanem kivételesen a nagyonsötét, nőkhöz egyáltalán nem értő vámpírvadász, akit az első részben még nagyon szerettünk. Ha így maradna, akkor tökéletesen elégedett lennék a sorozattal. Mármint persze, észrevettem én is, hogy ezt a részt egy pettyet lehúztam, de ha maradna ez a befejezés, akkor én már pozitívan gondolnék vissza rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése