Ez Tera Lynn Childs sellős sorozatának a folytatása, amit tavaly nyáron azért olvastam el, mert igencsak tetszetős volt a borítója (ennek is az), meg mert hableánykákról ezidáig nem nagyon olvastam, és meg akartam nézni, hogy az milyen lehet. Tera Lynn Childs könyveit olvasni pedig szerencsére nem volt félrenyúlás, mert egyenesen imádnivalóak, mind a hableánykás, mind a görög istenes, meg remélhetőleg a jövőben megjelenő könyvei is ilyenek lesznek, mert én tuti csekkolni fogom őket.
Alig pár napja van Lily Sanderson-nak, hogy eljöjjön a 18. születésnapja. Az első részben azért aggódott emiatt, mert még mindig nem sikerült megcsókolnia a fiút, akibe titokban 3 évig szerelmes, és ha ez nem következik be, akkor le kell mondania a hercegnői címéről. A második könyv alig néhány nappal az első után játszódik, Lily mostanra azonban megtalálta a párját, aki ráadásul egyáltalán nem az a srác, akiért évekig titokban rajongott, de a hercegnői címéről így is le kell mondania. Mert ahogy az első résznél mondtam, a sellőknél a párválasztás egy életre szól, és bár Lily Quince-t csókolta meg, sajnos az is egy életre szól, ha végrehajtják rajtuk az elválasztó szertartást, és ez is megtörtént. Lily pedig nem akar senki máshoz kötődni, csak Quince-hez, mert egyedül őt szereti, így viszont a trónról is le kell mondania. Ez pedig nehéz döntés, hiszen így most találnia kell egy célt a szárazföldön is, és valahogy be kellene kerülni egy felsőoktatási intézménybe, ami az eddigi tanulmányi eredményét nézve körülbelül a lehetetlennel egyenlő. Lily ugyanis egész életében azt hitte, hogy a sellőtrónt fogja örökölni, és nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint iskola, meg tanulás.
És ha ez még nem lenne elég, Lily nyakába szakad a "kedvenc" unokatestvére, Doe is. Ő az az idegesítő leányzó az első részből, aki mérhetetlenül utálja az embereket. Csinálhatott is valami nagyon csúnyát ellenük, mert most addig kell a szárazföldön, emberek között, Lilyvel egy házban élnie, amíg rá nem jön a hibáira, és meg nem tanulja értékelni az embereket. Mondjuk úgy tűnik nincs annyira sok probléma Doe-val, ráadásul egyből kivetette a hálóját egy emberi lényre, Brody-ra. Ööö, vagy várjunk csak, ez nem éppen ugyanaz a Brody, akiért Lily három évig teljesen odáig meg vissza volt? Dehogynem. Igaz Lily már nem érez iránta abszolút semmit, nem is ezzel van a baj, de Doe hátsó szándékok nélkül egészen biztosan nem közelítene egy emberhez, ugyeee?
Ja, és akkor még itt van Tellin is, aki egy másik tengeri birodalom trónörököse, és nagyon szeretné, ha Lily őt választaná, hogy együtt uralkodhassanak a tengeri birodalmak felett. Persze szigorúan érdekkapcsolatról lenne szó, érzelmekről szó nincsen, igaaaz? Szóval Lilynek van bőven problémája, amit meg kellene oldani, ráadásul a jövővel kapcsolatban is csak egyetlenegy dologban biztos: szereti Quince-t, és szeretne mellette maradni, bármi áron. De vajon ennyi elég lesz ahhoz, hogy mindenki boldogan éljen, amíg meg nem hal?
Azt kell mondjam, hogy abszolút helyén volt ez a második rész. Szerethetőek a szereplők, még mindig mosolygok a hableány-szlengen ("guppi korunk óta ismerjük egymást"), nagyon bírom, hogy a sellők kedvenc kajája a sushi, de kifejezetten a philadelphia-sajtkrémes. Quince egy picit most háttérbe szorult sajnos, az első részhez képest, úgyhogy a kedvenc szereplőm most érdekes módon Doe volt. Mondjuk nem láttam a nagy változást, amin keresztülment volna, mert kezdettől fogva kedves volt, és csak a nagyobb cél érdekében cselekedett, ezért nem láttuk rajta, hogy tulajdonképpen milyen ember... izé, sellő. A történet vége tulajdonképpen le van zárva, és bár lehetne folytatni, nem tudom mennyire lenne értelme. A tenger szennyezését nem tudjuk megállítani és visszafordítani, ezen kívül pedig maximum hülye kis félreértésekből lehetne könyveket írni, az meg annyira nem hiányzik. De szerettem ezt a világot, és szívesen olvasnék még belőle részleteket. Ha pedig nem mondtam volna elégszer, szeptemberben jön az írónő egy új sorozata, a Medusa Girls! Már alig várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése