Ha néhány héttel ezelőtt találkoztunk volna, bizonyára úgy írnál le, mint egy átlagos tinédzser lányt, mint valaki normálisat. Mostanra viszont teljesen megváltozott az életem, olyan távol vagyok a normálistól, amennyire csak lehetséges. Egy élő tudományos kísérlet vagyok, nem csak hogy látom a szellemeket, de még genetikailag is módosított egy Edison csoport nevű gonosz társaság. Hogy ez mit jelent? Először is egy tinédzser nekromanta vagyok, aki nem képes irányítani az erejét, vagyis akkor is felélesztem a halottakat, amikor nem is próbálkozom. Hidd el, ez nem az a képesség, amire bárki is vágyhat. Most pedig az életemért menekülök három különleges barátommal, egy elbűvölő varázslóval, egy cinikus vérfarkassal, és egy zsémbes boszorkánnyal, és találnunk kell valakit aki segíthet nekünk, mielőtt az Edison csoport találna meg minket.
Tíz napja olvastam el Chloe Saunders történetének utolsó részét, ráadásul gyakorlatilag egyben a három részt, ezért egy picit össze is folynak az események, másrészt meg nem véletlenül írom ezt a blogot. Ugyanis túl gyorsan felejtek dolgokat, és nemhogy egy év múlva nem emlékszem könyvekre, de úgy tűnik már 10 nap múlva sem nagyon. Az persze biztos, hogy ebben a trilógiában én semmi kivetnivalót nem találtam, és egyből felkúszott a kedvenceim közé, annyira a helyén volt minden.
Fülszövegnek ugyanazt másoltam be, mint amit az előző részhez is írtam, de nehéz úgy írni valamiről, hogy közben ne spoilerezzek agyon mindenfélét. A könyv elején amúgy a helyzet úgy áll, hogy a srácok találtak egy biztonságos helyet, egy házat, ahol hozzájuk hasonló, különleges képességű emberek mellett rejtőzhetnek az Edison csoport elől. Csak az a baj, hogy annyira mégsem érzik biztonságban, sokkal inkább olyan, mintha egy másik csoport ringatná őket nyugalomba, miközben gyakorlatilag ugyanúgy fogságban, sőt veszélyben is vannak. Na és akkor innen kezdődik el a nagy kaland, hogy valahogy biztonságba kerüljenek, megtalálják Sam és Derek apukáját, illetve hogy megpróbálják kiszabadítani Chloe nagynénjét, és Rae-t az Edison csoport fogságából.
A trilógia során a szereplőket egytől egyig nagyon kedveltem, a két nagy kedvencem Derek és Tori volt, ami így utólag belegondolva kicsit vicces, mármint gyakorlatilag nem fértek meg egy légtérben, és mégis őket kettejüket emelem ki. Nagyon örülök annak is, hogy a dolgok pontosan úgy alakultak, ahogyan azt szerettem volna. Legközelebb amit olvasni fogok Kelley Armstrong-tól az a Darkness Rising sorozatának az első része, a Gathering lesz, amire még a közeljövőben biztosan sort fogok keríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése