Jana Webster és Michael Haynes szerelmesek voltak egymásba. Úgy volt, hogy örökké együtt maradnak. Csak hogy nem így történt, mert Jana életét vesztette egy véletlen balesetben. És ő most már a halottak iskolájában tanul tovább, ahol nincs többé Webster-és-Haynes, csak Mars Dreamcote figyeli őt a hátsó padsorból, az ő csábító kék szemeivel, titokzatos mosolyával és ellenállhatatlanul meleg érintésével. De Jana nem érzi magát egésznek Michael nélkül, és ezért nincs helye Mars-nak az életében. Hiszen Michael hamarosan csatlakozik hozzá. Vagy úgy, ahogy Rómeó Júlia után, vagy ha így nem, akkor majd Jana tesz róla, hogy Michael előbb-utóbb vele együtt lehessen a túlvilágon.
Nézegettem ezt a könyvet már egy ideje, de különösebben nem vonzott. Június elején sem tettem ki a várós könyvek közé, csak említés szintjén írtam, hogy szemezek vele, de igazából nem voltam benne biztos, hogy el fogom olvasni. Sőt, az a baj, hogy miután elkezdtem olvasni, akkor is teljesen ugyanígy voltam vele. Vagyis nem voltam biztos abban, hogy ezt végig fogom-e egyáltalán olvasni, csak a blogger énem erőltette a dolgokat, de egyébként simán félrehajítottam volna normális esetben.
Az volt a baj, hogy az egész E/3-ban van írva, és még az is nagyon hülyén, szóval nagyon nehezen bírtam csak végigküzdeni magam rajta. Arról nem is beszélve, hogy Jana úgy ahogy van rohadtul idegesített. Meg Michael, meg az összes élő ember. Tiszta nevetséges volt ez a halott suli, főleg hogy már a Szellemlányban sem túlságosan szerettem az ötletet. Itt sem működik. Nem volt értelmesen felépítve ez az egész, hogy ki Slider, meg ki Riser, meg mi történik velük, csak annyi, hogy kövesd a szabályokat, meg előre lépj, ne hátra. Mondjuk gondolom azért sem próbálták megmagyarázni Janának, mert annyira el volt merülve a saját életében, meg a szerelemben, a Rómeó és Júliában, meg a rózsaszín vattacukrok között, hogy neki aztán akármit mondhattak volna, akkor sem fogta volna fel.
Kevés dolgot tudtam szeretni a könyvben, az első dolog amiben reménykedtem, hogy a Jana halála körüli titok valami tényleg nagy dolog lesz. De végülis ezt is könnyen ki lehetett találni, és összességében elég gázos volt. Ha meghal miattad valaki, akit nem szeretsz, akkor szerintem nem az lesz az első gondolatod, hogy úristen, ha ezt megtudják, akkor elbukom az ösztöndíjam. Vagy csak én nem működöm normálisan, mindenesetre én ezt a részét kifejezetten utáltam. Ezen kívül még az a része érdekelt volna, amikor Mars-ék a Földön mászkáltak, vagy éppen ugrottak, de ez utóbbi annyira semmilyenre volt megírva, hogy összességében nem tudom hogyan sikerült elérnem a könyv végére. Mert az, hogy nem tetszett, az nem kifejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése