2011. július 28., csütörtök

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi urait, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is. De nem túl nagy ár ez a szabadságért? És Shay minden körülmények között mellette áll-e majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, és arról, hogy melyik oldalon száll harcba. Vajon hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?


Na ahhoz képest, hogy már az első részt sem terveztem elolvasni, és nem is túlságosan tetszett, most viszonylag hamar sikerült lecsapnom a második részére, még a kinti megjelenés előtt! Nem is értem, hogy hogy csináltuk, hiszen a goodreads szerint 26-án jelent meg odakint, én meg itthon vígan olvasgattam már ezidőtájt. Sőt, szerintem pont aznap vittem vissza a könyvkölcsönzőmbe, és minimum egy hétig nálam leledzett. Na mindegy, azt kell hogy mondjam, ezt most jól megcsináltuk :)


Viszont mondhatom azt is, hogy a mindez magyar verzió kárára történt, ami hasonlóan összecsapott lett, mint az első rész fordítása. Lehet, hogy már az eredetivel is voltak bajok, én ezt nem kétlem, de azért ilyen mondatokat olvasni, hogy "most is lenyűgözött az előtte kavargó fényformák lenyűgöző látványa"... Hát szerintem annyira nem volt lenyűgöző, hogy engem is lenyűgözzön. Az a baj, hogy nem jegyzeteltem, pedig lehetett volna mit, utólag pedig nem tudom visszaidézni, hogy hol voltak benne idétlenségek, pedig voltak ám százával.


De a történetről ugyanezt tudom elmondani, annyira összecsapott volt az egész, és valahogy annyira nem lehetett komolyan venni. Annyi történt ugyanis, hogy a könyv nagy részében nem történt semmi, csak a keresők bohóckodtak egymással, aminek aztán abszolút semmi értelme nem volt. Illetve csak annyi, hogy Calla rájöjjön, a keresők is normális emberek, érző lények, ugyanúgy vannak szeretteik, meg humorérzékük (bár elég gyenge), meg minden másuk, vagyis egyáltalán nem olyan lélektelen harcosok, amilyeneknek eddig gondolta őket. De egy idő után már annyira fárasztó volt, hogy a legkomolyabb pillanatokban is ment ez a gyengére sikeredett poéngyár, hogy aztán a következő oldalon rájöhessünk, hogy bakker már nincs idő semmire, azonnal indulni kell megmenteni a világot. Én nem azt mondom, hogy a harcosoknak nem lehet életük, meg szabadidejük; csak egyszerűen ne akkor, amikor tényleg idő van, meg tényleg cselekedni kéne. Én a könyv nagy részében halál ideges voltam, hogy nem hiszem el, hogy ezek itt szórakoznak, mikor egy perce beszélték meg, hogy nincs más lehetőség, most azonnal kell cselekedni. Vagy amikor azt mondják, hogy még van pár óránk, pihenjük ki magunkat, meg holnap nagy nap lesz, akkor is egész éjjel mennie kell ennek a csipkelődésnek. Hihetetlen. És oldalak százai mentek el ezzel!


A történet mindeközben nem nagyon ment előre, gyakorlatilag azon ment a problémázás, hogy kiszabadítsák Calla falkatársait, kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak akik árulók lettek, van akik maradtak Calla oldalán, sőt olyan is, aki átállt hozzájuk. De a csapat még így is nagyon gyenge, és ami a legfájdalmasabb, hogy Calla a könyv végén Adnéval kiegészülve egy kisebb magánakcióba kezdett, hogy elhozza az ellenségtől Rent. Mindezt azután, hogy alig néhány órája derült ki, hogy a fiú pillanatnyilag nem éppen Calla oldalán áll. De mindegy is, rohanjunk a vesztünkbe, és vigyünk magukkal a keresők egyik legértékesebb emberét, mekkora ötlet már! A legidegesítőbb szereplő éppen ezért részemről Adne, akit egy kiskanál vízben meg tudnék fojtani. De ilyen nálam még Calla is, meg Shay is. Utálom ezt a gyerekes kavarást, ami kettejük-hármójuk között van, a teljesen felesleges féltékenykedésekkel, meg titkolózással.


A harmadik rész jövő februárban jön, nem túlságosan várom, de azért feltettem wishlistre, mert amilyen önkínzó életmódot folytatok, biztosan sort fogok rá keríteni. Az az egy szerencséje a könyvnek amúgy, hogy hihetetlen gyorsan a végére lehet érni, egyébként biztosan nem szenvednék vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése