2011. július 28., csütörtök

John Green: Katherine a köbön, avagy a szerelem képlete

Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.
Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal. Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még
szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány
egyszer sem.


Könyvhéten jelent meg John Green második magyar nyelvű kötete, ennek ellenére engem egészen mostanáig egészen messziről elkerült, nem tudom miért. Jó, tudom miért, mert nagyjából fogalmam sincs milyen könyvek jelennek meg magyarul, és bár kimentem könyvhétre körülnézni, annyira alapos azért mégsem voltam. Ugyanis Katherine-ek sokaságára múltheti Auchan-os nagybevásárlásomon figyeltem fel, és már ott el is kezdtem olvasni. Megvenni nem akartam, akkor már vagy elolvasom még ott a boltban az egészet, vagy diszkréten becsúsztatom a táskámba, de teljes áron egészen biztosan nem veszek könyvet. Végülis a párom nagyon aranyosan beleegyezett, hogy ő addig nézegeti a tájolókat, a kisszékeket, meg a szerszámokat, amíg én mellette hangosan nevetek a könyvön. Úgyis gyorsan olvasok, meg ez nem is olyan hosszú, mit neki az az 1-2 óra, ő addig jól elnézegeti az árukat. De a századik oldalon én már teljesen meggyőztem magam arról, hogy ez a könyv nekem kell, mégpedig otthon, a polcomon. Elvégre az Alaskát is megvettem, mikor azt már olvastam régebben, ráadásul otthon van anyáéknál a saját angol nyelvű példányom. Ennek pedig pont ugyanolyan borítója van, milyen szépen mutatnak majd egymás mellett. Meg hát az Alaskát is elolvasta a fél munkahelyem, ez is biztosan tetszene nekik... Persze diszkrét táskábacsúsztatásról szó sem lehetett, párom szerint ultra ciki, hogy ilyesmin töröm a fejem. Úgyhogy így alakult hogy megvettem Katherine-éket. Teljes áron, hüpp.


Persze nem tetszett annyira nagyon, mint az Alaska, azt hiszem azt mindenképpen nehéz lesz nálam felülmúlnia John Green-nek. De ezt is eléggé szerettem, főleg az elején. Colin abszolút nem átlagos főhős, de ettől függetlenül én nagyon kedveltem, bár a matematikai elméleteihez én abszolút semmit nem értek, annyira, hogy a függeléket ugyan elkezdtem kibogozni, de aztán inkább hagytam az egészet. Főleg hogy annyira irracionális az egész. Az elején még viccesnek találtam azt is, hogy Colint tizenkilencszer hozta össze a sors egy Katherine nevű lánnyal, és tizenkilencszer ki is dobták, de igazából a legtöbbnek nem is túlságosan volt jelentősége, és már egy idő után unalmas volt. Az meg igazán felüdülés, hogy a huszadik végre nem egy Katherine. (Csak sajnos nem is Alaska...)


Na viszont Hasszánt egyenesen imádtam. Attól a pillanattól kezdve, hogy a kövér, bozontos, libanoni származású fickó kopogás nélkül berontott Colin szobájába :D Volt néhány nagyon komoly beszólása a könyv során, tulajdonképpen ő az, akit elejétől a végéig nagyon kedveltem. Mert Colinban elsőre tetszett, hogy nem átlagos, de a végére picit unalmassá vált. Lindsey meg túlságosan átlagosra sikeredett, ezért is mondom, hogy sajnos nem Alaska. De Alaskát nehéz is lenne utolérni; ezért sem tudok semmi komolyabb problémát felhozni a könyvvel kapcsolatban.


Amit remélek, hogy ez a John Green-sorozat nem fog megszakadni, mert ezer éve szemezek a Paper Towns-zal is, azt is szívesen látnám magyarul. Akár ezzel a fura nyilas borítóval, még akkor is, ha nekem konkrétan nem túlságosan tetszenek, de ha már van belőle a polcomon kettő, akkor már jöhetne egy harmadik is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése