Amikor Wayland North esőt hoz egy olyan vidékre, ahol már vagy 10 éve szárazság honol, a falubeliek viszonzásul mindent megígérnek neki. A varázsló a 16 éves Sydelle Mirabel-t választja, a falu vezetőjének lányát, aki nagyon ügyes szövőnő, ráadásul különleges tehetsége van a mágikus köpenyek megvarrásához is. Annak ellenére, hogy Sydelle mindig is álmodozott arról, hogy egyszer majd elhagyja a faluját, igencsak rosszul esik neki, hogy a szülei ilyen könnyen lemondtak róla, és egy kicsit fél is a szedett-vedett varázslótól, aki egyáltalán nem olyan, amilyenekről az esti mesékben hallani. Mégis lenyűgözi őt ez a különös fiú, aki vonakodva osztja meg a lánnyal az életét, ám mégis mindent megtenne azért, hogy megvédje őt. Ez a furcsa páros tehát a fővárosba igyekszik, hogy megakadályozzanak egy küszöbön álló háborút, miközben egy gonosz varázsló, Reuel Dorwan, mindvégig a nyomukban van. Az útjukat szokatlan időjárási tényezők, földrengések, viharok keresztezik, és Delle egyre inkább úgy érzi, hogy ő lehet a felelős ezekért a természeti csapásokért, és talán ezért a különleges képességéért választotta ő North. Ám ahogy egyre inkább próbálja elsajátítani a frissen felfedezett képességeit, a lány rájön, hogy az ország sorsa az ő kezében van: vagy meg tudja akadályozni a közelgő háborút, vagy pont ő lesz az, aki előidézi a pusztulást...
Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és úgy emlékeztem bele is kezdtem már korábban, de a stílusa helyenként nem volt annyira magával ragadó, ezért letettem. De már a megjelenése előtt teljesen bele voltam zúgva a borítójába, és annyira szerettem volna a polcomon tudni... És ha már ott van, akkor nem hagyhatom olvasatlanul!
Hozzáteszem, nem bántam meg, mert nagyon szerettem. Delle szerintem egy igazán valóságos főszereplőnő, mármint olyanokért, hogy ha látja, hogy gáz van, akkor elmenekül, még olyan emberek elől is, akikben eddig megbízott. Például mikor nem egyszer kételkedik North-ban, hozzáteszem teljesen jogosan, hiszen nem nagyon sok mindent eltitkolt Delle elől. De Delle okos lány, és mindenre magától, illetve egy kis rávezetéssel nagyon hamar rájön, és pontosan tudja, hogy mi a jó neki. Nagyon szerettem North-ot is, hogy a múltja és az átok miatt mennyire törékeny, ám még úgy is csupa jószándék, hogy a saját élete forog kockán. És a végére már azt sem értettem, hogy az elején miért vonakodtam annyira az olvasással. Igaz, hogy kicsit későn kezd érdekessé válni, de onnantól kezdve nagyon szerethető. Engem ott szippantott be, amikor Delle először javította meg North köpenyét, amolyan próbaképpen, és North teljesen meglepődött rajta. Azt persze nem volt képes elmondani, hogy miért! :D
Az ennek a könyvnek a varázsa, hogy olyan kis nyugodt, egyszerű, valahogy olyan kedves. De semmi kimagasló különlegessége nincs, sem második, harmadik, negyedik része (hozzáteszem: lehetne, mert maradtak nyitva szálak), egyszerűen csak úgy van. A leírások, meg a háttér engem annyira nem tudott érdekelni, de a párbeszédeken általában mosolyogtam, ami nekem nagyjából elég is. A vége meg egyszerűen tökéletes. Amolyan nem tudjuk még mi lesz és mit csinálunk, de legalább együtt vagyunk, és az a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése