Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
Most is egy olyan sorozatba kukkantottam bele, ami már egy jó ideje a várólistámon szerepelt, de csak meg kellett várnom azt a fránya magyar verziót. Két héttel hamarabb is elolvashattam volna, de amikor szerettem volna, pont nem volt meg a könyvkölcsönzőmben, és azóta meg a Fallen-nel szenvedtem, nem is értem már miért. Mindenesetre a trilógia utolsó két kötetére már nem kell ennyit várnom, a másodikat gyakorlatilag holnap munkába menet befejezem, aztán pedig jöhet is a harmadik.
Ugyanis a Summoning egy nagyon jó kezdete egy sorozatnak, én egy percig nem unatkoztam rajta, meg egyáltalán nem volt bennem az, hogy jaj már megint egy sorozat, pedig ezt le lehetett volna zavarni egy kötetben is. Egyszóval tetszett, és nem is kicsit. Mert annak ellenére, hogy javítóintézet, meg elvileg mindenki zakkant, én sokkal közelebb éreztem a szereplőket, meg a helyszínválasztást, mint teszem azt a Fallen-ben (pedig a környezet majdnem ugyanaz, nem?). A szereplők hús-vér emberek, emberi problémákkal, mint tinédzserkor, pattanások, menzesz. A szerelem pedig még csak alig észrevehetően kezd megjelenni a levegőben, és ezt is nagyon szeretem. És akkor most halkan megjegyzem, hogy a kedvenc szereplőm, meg a drukkjaim célpontja Derek, aki pont nem az a tipikus tökéletes srác, akitől el lehet ájulni, de én éppen ezért szeretem őt jobban, mint másokat.
A háttérben tevékenykedő titkos szervezet, illetve különös kísérletek is izgalmasnak ígérkeznek, bár annyira nem tűnnek félelmetes alakoknak. A múltban is, meg most is valahogy túl egyszerűen meg sikerült lógni előlük, és ez nem vall egy professzionális társaságra, de azt majd a következő kötetekben meglátjuk. Mindenesetre én élveztem, ahogy Chloe meg a többiek rájöttek a képességeikre, és elkezdték tervezni a szökésüket. És arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velük a jövőben, ezért nem is jártatom tovább a számat, hanem inkább olvasom tovább a kalandjaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése