A 17 éves Emerson Cole lassan 4 éve, a szülei halála előtt óta olyan dolgokat lát, amit mások nem: embereket a múltból, Scarlett O'Hara kortársnőit, háborús katonákat, komplett jazz-zenekart egy pianínóval felszerelve... Emerson csak arra vágyik, hogy mindez végre abbamaradjon, szülei halála óta ezerféle gyógymódot kipróbált már, még a kuruzslók varázsketyeréit is, de minden hiába. A látomások rendre visszajönnek. Amikor Em bátyja szerez Em számára egy tanácsadót a Hourglass (Homokóra) nevű titkos társaságtól, a lány hajlandó kipróbálni még egy gyógymódot. De a Micheal Weaver-rel való találkozás nem csak a lány jövőjét változtatja meg, hanem a lány múltját is... Micheal ugyanis nem csak hogy alig pár évvel idősebb Em-nél, de el is hiszi a lány minden szavát, sőt, ő maga is látja a furcsa látomásokat. És ez még nem minden, hiszen arról is meg van győződve, hogy a lánnyal együtt képesek utazni az időben, és ezt nem mástól hallotta, mint magától Em-től. Aki a jövőből jött vissza hozzá, hogy mindezt elmondja neki.
Én erre a történetre csak egyet tudok mondani: KELL. Imádom az időutazásos dolgokat, szóval engem ezzel a fülszöveggel már alapból megvettek kilóra, de a borítóba amúgy is fülig bele vagyok szerelmesedve (ezt már a hónap elején is említettem). A történet szerint van egy titkos társaság, az Hourglass, ami azért titkos, mert bár sokan hallottak már a létezéséről, azt igazából nem sokan tudják, hogy mivel foglalkoznak. Em is csak most találkozott velük először, vagyis azokkal a gyerekekkel, akiknek hozzá hasonlóan vannak furcsa képességeik, bár egyikőjük sem lát furcsa múltbeli alakokat, mindegyikük képességének köze van valamilyen módon az időhöz... fel tudják azt gyorsítani, vagy lassítani, sőt akár még el is lopni. Na meg utazni benne? Arra is volt már példa: egy tökéletesen összeillő pár, meg egy különleges anyag kell hozzá, és már mehet is. És mivel van egynéhány zavargás a szervezeten belül, úgy tűnik egyre nagyobb szükség is van Emerson segítségére.
Emersonnak és Michaelnek ugyanis vissza kellene utazniuk a múltba, hogy megmentsék az Hourglass alapítóját, aki életét vesztette egy tűzvészben. Azóta pedig egyre nagyobb problémák vannak a szervezeten belül, tehát mindenképpen meg kell akadályozniuk ezt a szörnyű eseményt. És úgy tűnik meg tudják mindezt tenni anélkül, hogy felborítanának bármiféle egyensúlyt, vagy megváltoztatnák a jövőt. Vagy a múltat. Vagy akármit. Ugyanis nem tudták azonosítani az agyonégett holttestet, vagyis megmenthetik a dokit, ha helyette valamilyen más test ég el. Szóval elvileg minden rendben lehet. Igaz, akad néhány bonyodalom, és végül annyit utazgatnak az időben, hogy valószínűleg százmillió logikai dolog bukik el a háttérben, de én nem vettem észre. Meg persze fel is borulnak rendesen az univerzum dolgai, már alapból az, hogy Emersonék egyre több és nagyobb látomással találják szembe magukat a könyv során, vagy éppen az, hogy Jack ilyen "félszilárd" állapotban leledzik, vagyis hogy lehetetlen eldönteni róla, hogy ő most ugyanolyan látomás, mint a többiek, vagy esetleg egy hús-vér ember. És hogy mégis mit keres állandóan Emerson hálószobájában, hogy mik a szándékai, és honnan tud olyan sok dolgot a lányról...?
Az még egy hatalmas pluszpontot érdemel, hogy milyen kedvesen jelenik meg Emerson családja. Mármint aki megmaradt belőle. Vagyis hát gondolom pont azért kerültek ennyire közel egymáshoz Thomas-szal, a nagy korkülönbség ellenére is, mert gyakorlatilag egymásra lettek utalva, miután meghaltak a szüleik, és annyi mindent átéltek együtt. Kezdve Emerson látomásaitól a rengeteg terápián át mostanáig. És ugyanez vonatkozik Thomas feleségére, Dru-ra is, aki bár még nagyon fiatal, de mégis szinte testvéreként, néha pedig lányaként tekint Emerson-ra. Ezt pedig nagyon szerettem. Pont emiatt a jó kapcsolat miatt nem éreztem egy percig sem elképzelhetetlennek, hogy mindketten elhitték Michael és Emerson történetét. Főleg azután, hogy Em látomásaiban sem kételkedtek egy percet sem, hanem mindvégig a lány mellett álltak, és megpróbáltak segíteni rajta. Ilyen nem hiszem, hogy az életben gyakran előfordulna, mindenesetre én el tudom hinni, hogy van ilyen, és nagyon irigylem is.
Azt hiszem említettem, hogy ez egy sorozat első kötete, és mivel nem kétséges, hogy nagyon-nagyon tetszett, és mert annyi szál maradt nyitva, egyszerűen tűkön ülök, hogy olvashassam a második részt (már csak egy év!!). Hihetetlenül megszerettem az összes szereplőt, és imádom az egész koncepciót, meg az időutazást, és úristen, még a főgonoszt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése