Veronica Roth: Divergent

Rég volt olyan, hogy egy könyvet annyira ne tudjak letenni, hogy tényleg éjszakába nyúlóan kelljen olvasni, aztán másnap meg extra korán keljek, hogy folytathassam az olvasást. De a Divergent pont ilyen volt. Pedig nem volt soha a várólistámon, de goodreads-en annyira elöl van a frissen megjelenő könyvek között, mert tényleg nagyon jó értékeléseket kapott, meg akit csak láttam csak pozitívakat írt róla; szóval úgy voltam vele, hogy nekem is ki kell ezt próbálnom. Na és akkor említettem azt, hogy egyszerűen nem tudtam letenni?

Egy újabb disztópikus regényt kapunk, ahol az emberek öt csoportra vannak osztva. A csoportok a következők: Cantor (őszinték), Amity (békések), Abnegation (önzetlenek), Dauntless (bátrak), Erudite (okosak); és ez az egész úgy néz ki, hogy minden csoportnak megvan a maga funkciója. Például az önzetlenekből lesznek mindig a politikusok, mert ők azok, akik nem vágynak hatalomra, akik saját maguk helyett inkább másokra gondolnak, ezáltal jó vezetők lesznek. Az pedig, hogy melyik ember melyik csoportba tartozik, mindenki eldöntheti magának 16 éves korában. Mert az teljesen mindegy lesz, hogy ki hová születik, ugyanúgy át kell esniük egy választási és egy beavatási szertartáson, amiket egy alkalmassági teszt előz meg. Utóbbi azért van, hogy kiszűrje, kinek melyik csoporthoz van hajlama. Persze ettől még a választási szertartáson nem feltétlenül kell azt választani, amit a teszten megmondtak nekik, hiszen amint megvolt a választás, a 16 éves fiúknak-lányoknak még egy komoly beavatási folyamaton kell átesniük. Az önzetleneknél például ez azt jelenti, hogy egy hónapig jótékonysági munkát kell végezniük, ételosztás, ilyesmi; míg a bátraknak komoly próbákon kell átmenniük, gyakorlatilag néhány komolyabb verekedés után szembe is kell nézniük a félelmeikkel, és le kell azokat győzniük.

A főszereplő lánykánk, Beatrice, avagy Tris, az önzetlenek közé születik. De sosem érzi jól magát köztük, mert nem tud igazán önzetlen lenni. Szeretné látni magát a tükörben, amit háromhavonta egyszer tehet meg, amikor levágják a haját, vagy nem mindig jut eszébe, hogy át kellene adnia a helyét a buszon. Ám amire még ő sem számított, hogy az alkalmassági teszten nem sikerül egy csoportba sem besorolni őt. Hanem kapásból három csoporthoz is ugyanúgy illik, az önzetlenekhez, a bátrakhoz, és az okosakhoz; az ilyen embereket Divergent-nek hívják, vagyis ők mások, mint a többiek. Arra is figyelmeztetik Tris-t, hogy ez a képesség nagyon veszélyes, és senkinek se beszéljen róla; a teszteredményeket is jobb, ha megsemmisítik, mert csak baj lesz belőle, ha mások is megtudják. Tris tehát a három lehetősége közül végül a bátrakat választja, elárulva ezzel a családját, kétszeresen is, hiszen előtte a bátyja is mást választott, az okosakat. De még így sincs garantálva a lány helye a bátrak között, hiszen a 19 jelöltből csak 10-en maradhatnak teljes értékű tagok, a többiek csoporton kívüliek lesznek. Ez egy picit hasonlít arra, mintha hajléktalan lenne valaki, hiszen nincsen meg a csoportjuk, amihez tartoznának, az önzetlenektől is gyakran hallani, hogy ételt osztanak nekik, illetve ők végzik el a legalantasabb munkákat. Innentől kezdve tehát Trisnek igyekeznie kell, hiszen a 19 fiatalból, akik arra várnak, hogy teljes értékű tagok legyenek, ő a legkisebb és leggyengébb. Vagyis nem sok esélye van arra, hogy elöl végezzen a rangsoroláson. Az egyetlen előnye, hogy ő más, mint a többiek, de pont ez az a képesség, amit el is kell titkolnia, mert ha a többiek rájönnek, az akár az életébe is kerülhet.

Szóval mint mondtam, nagyon rég volt olyan, hogy egy könyv világa ennyire beszippantott volna. Barátom nagyon nevetett rajtam, mert még ilyen hülye olvasási szokásaim is vannak, hogy ha valami nagyon intenzív (én így hívom), akkor egyszerűen nem tudok egy helyben ülni, hanem sokszor becsapom a könyvet, körbesétálom a lakást, aztán a következő pillanatban már vissza is huppantam, hogy folytassam. És ez állítólag nagyon vicces. De én abban a pár pillanatban amíg nem tudok nyugton ülni, elgondolkozom az éppen aktuális történéseken, hogy mit kéne bizonyos szereplőknek tenniük, milyen lenne az én verzióm, stb. Az hogy közben hülyének néznek, már nem túlságosan számít.

A Divergent-et én leginkább a Hunger Games-hez tudnám hasonlítani, hiszen valamilyen szinten itt is a túlélésért kell küzdeni, miközben nagyon sok az értelmetlen erőszak (lásd Peter, Eric), ráadásul miközben a háttérből valakik rendre irányítani próbálják a dolgokat. Azzal, hogy nagyon fontos ezeknek divergenseknek a kiszűrése, és eltávolítása; azzal, hogy az okosak folyamatosan szapulják az önzetleneket, hogy rossz politikusok, és miért ők kerülnek mindig vezető pozíciókba; azzal, hogy a háttérben szövetkeznek egymással az okosak és a bátrak, és valami igazán szörnyűre készülnek... Azt nyilván nem fogom eldönteni, hogy melyik a jobb, mert a Hunger Games volt előbb, és nagy kedvencem, de most én teljesen a Divergent hatása alatt vagyok. Konkrétan folytatást ide nekem MOST, de erre még várnom kell egy évet. Remélem hogy a második rész nem fogja alulmúlni a várakozásaimat, mert az első részt ugyan elolvastam úgy, hogy nem tudtam róla semmit, szóval csalódni semmiképpen nem lehetett, a második résztől már komoly elvárásaim lesznek. :)

A szereplőket is egytől egyig nagyon szerettem, mármint értem ezt Tris-re és Four-ra, és azt is imádtam, ahogy a kapcsolatuk egyre inkább kibontakozik. Az mondjuk nem volt számomra meglepő, hogy kicsoda Four, szinte a megjelenésekor visszalapoztam a könyv elejére, hogy meg is győződjek a sejtésemről, és persze igazam lett. A csapattársakat annyira nem volt lehetőségem megszeretni, hiszen gyakorlatilag ők ellenfeleknek számítottak mindvégig, és volt néhány olyan lépésük, ami miatt nem mindig tudtam megbocsátani nekik. De ez talán jobb is, hiszen a könyv nagyon sokuk elvesztésével végződik, és így talán nem kell annyit gyászolni őket. Főleg nem egy háborúban. Mert ugye háború van, hiszen egy olyan világ nem feltétlenül működhet jól, ahol az emberek arra vannak beállítva, hogy szigorúan egyféle dolgot csinálhatnak. Hiszen az emberiségnek szüksége van arra, hogy egyaránt legyünk bátrak, önzetlenek, okosak, őszinték és békések.