2011. június 23., csütörtök

Lauren Kate: Fallen - A kitaszított

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. 
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. 
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani… 
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.


Nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, szerintem azóta, hogy Nancy blogján olvastam róla, bár arra most nem nagyon emlékszem, hogy ez pontosan mikor is volt. Aztán úgy alakult, hogy a magyar megjelenésig kellett várnom vele. Vártam volna tovább is, mert nem egészen ezt a könyvet akartam legutóbb kikölcsönözni a Westendből, de úgy alakult, hogy amit szerettem volna az pont nem volt meg, és akkor maradt nekem a Fallen. Ez volt két hete, és tulajdonképpen pont ennyi ideig szenvedtem a könyvvel, annyira nehezen ment. Nem tudom, hogy mitől olyan népszerű a sorozat (múlt héten jelent meg kint a 3. rész, és persze készül a negyedik), de én nem találtam benne semmi olyat, ami miatt úgy érezném, hogy nekem ez kell tovább. Konkrétan nem tudom felidézni, hogy olvastam-e ennél rosszabb könyvet, mindenesetre ez egészen biztosan toplistás, és nagyon nem tudom megérteni azokat, akik 4-5 csillagokat adnak egy Fallen-re.


Nem is tudom, hol kezdjem a negatívumokat, azt sem igazán tudom, hogy egyáltalán vegyem-e a fáradságot, hogy elkezdjem sorolni őket. A szereplőket nem lehet komolyan venni, Lucinda Price az egyik legidegesítőbb főszereplő, akit láttam. Egyrészt már alapból nem értettem, hogy ha elveszíti a fiút, akiért elvileg odáig van, nagy valószínűséggel az ő hibájából, akkor hogyan élheti úgy a világát, ahogy teszi. Meg ha Daniel egy mocsadék bunkó vele (mert az), akkor miért lesz belőle őrült rajongó? Azzal meg nekem ne magyarázzák a dolgokat, hogy előző életeinkben is szerettük egymást, akkor most is fogjuk, mert nekem ez kevés. A többi szereplő ugyanúgy nem volt szerethető, de tényleg, senki. Ja, és amúgy Penn teljes nevét hallva csuktam be először a könyvet, hogy ne, ezt ne. De még ezen kívül is nagyon sokszor letettem, például az egyik szereplő halálakor, amikor mindenki tök hülyén és érthetetlenül viselkedett, és csak magamat idegesítettem vele, hogy ilyen az életben nincs!


Az egész helyszín tök nevetséges volt, kezdve a javítóintézetes baromságokkal, mint a vörösök, egészen a temetőig. Főleg úgy, hogy Luce-t igazából a nagy semmiért küldték ide, vagy ha meg mégis volt rá okuk a szüleinek, akkor azt egy kicsit jobban meg kellett volna jeleníteni. Mert így gyakorlatilag ő az ártatlan leányzó, akinek fura látomásai vannak, de ezen kívül teljesen ártalmatlan. Ez a rész így tök kidolgozatlan. Utána meg kész vicc, hogy mindenkiről, de tényleg mindenkiről kiderül, hogy benne voltak a dologban, mert angyalok, vagy tudnak róluk, vagy tudomisén. Nem tudom elképzelni, hogy ha ezek a dolgok 17 évenként újra és újra megtörténnek, és egészen biztos mindenki abban, hogy most is ugyanígy lesz, akkor miért nem lehet valami normális helyet találni hozzá? Mert ez az iskola teljes egészében valóságtalan és nevetséges volt. Ilyen szar helyszínválasztást, de tényleg...


De a folytatást nem csak azért nem fogom csekkolni, mert az első rész ennyire szar volt, hanem mert semmi célja nincs a dolognak. Vagy csak én maradtam le valamiről? Mert ez az első rész abszolút nem ment semmilyen irányba, és én semmi okot nem látok arra, hogy legyen folytatást. Ezt le kellett volna zárni úgy ahogy van, vagy legyőzzük a gonoszt még most, mert végre minden megváltozott, vagy a gonosznak kellett volna kinyírnia ezt az idegesítő Lucindát, és akkor aztán tényleg mindenki boldog lenne. Én biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése