Néhány évtizeddel a jövőben járunk, felfedeztek csekély 300 évnyi távolságra egy olyan bolygót, ami lakhatónak tűnik, az emberiség pedig készen áll arra, hogy közelebbről is szemügyre vegye ezt az égitestet, hogy kiderüljön, valóban kialakítható ott is az élet. A 17 éves Amy szülei nagyon fontosak ebben a projektben, a lánynak pedig meg kell hoznia addigi élete legnehezebb döntését. Élhet tovább a Földön a rokonaival, vagy pedig készen áll arra, hogy a szüleivel együtt őt is hibernálják, és egy új, ismeretlen bolygón ébredjen fel 300 év múlva. Amy az utóbbit választja. Amire azonban ő sem számít, hogy még az űrhajón felébred, és 50 év választja el a landolástól. Ráadásul valaki szándékosan ébresztette fel, a lány visszafagyasztása pedig életveszélyes lenne. Amynek tehát egyedüli kívülállóként meg kell próbálnia beilleszkedni az űrhajón, ahol rajta kívül külsőre mindenki egyforma és legtöbben önálló gondolatoktól mentesek, és ahol súlyosabb titkok is lappanganak, mint hogy vajon ki ébresztette fel és egyúttal ölte is meg majdnem Amy-t.Már a megjelenése óta szemeztem a könyvvel, a borítója is nagyon hívogató, a címe miatt egyszerre asszociáltam a Beatles-re, meg egy szintén ezt a címet viselő filmre, amit nagyon szeretek, és bár semmi közük nincs egymáshoz, úgy voltam vele, hogy a cím jelent valamit, nomen est omen, meg minden. Ami miatt mégsem olvastam el, az a témája. Ez az én stílusomnak már nagyon modern, nagyon űrös, nem érdekel. De azért meggyőztem magam, és most hosszú hónapokig várhatom a második részt, utána meg gondolom a harmadikat. Igen, megint egy sorozatba nyúltam bele és már megint imádom :D
Két nézőpontból is megismerjük az eseményeket, váltakozva az egyik fejezet Amy-é, a másik pedig Elder-é, utóbbi az űrhajó "lakosságának" (most nem jut eszembe jobb szó) leendő vezetője, de gyakorlatilag egy Amyvel egykorú fiatal srác. Az első fejezet Amy-é, a hibernálás előtti / alatti percekről, és engem már itt megvettek kilóra. Szerencse, mert utána már nem tetszett annyira, Elder engem konkrétan nem érdekelt, Amy pedig 250 évig aludt, és álmodott, azzal sem tudtam mit kezdeni. De amint felébredt Amy, végre minden a helyére állt. Olyan lett, mint az első fejezet. Csak jobb.
A borítóról pedig még annyit, hogy nagyon romantikusnak tűnik, és mégmielőtt valaki azt gondolná, hogy annyi az egész történet, hogy Amy és Elder egymásra talál az űűűűűűrben, az téved. Mármint igen, Amy és Elder tényleg egymásra talál, de egyáltalán nem ez lesz a lényeg, sem nekik, sem nekem. Ugyanis tényleg iszonyat durva titkok vannak a háttérben, és van a végén egy hatalmas csavar. Azért mondom, hogy hatalmas, mert bár vannak rá utalások, meg már az könyv legelején el lehet csodálkozni azon, hogy génmanipuláció ide vagy oda, ennyit azért nem változnak meg az emberek néhány generáció alatt, azért mégiscsak üt egy nagyot az a bizonyos csavar, amikor ki is mondják. Azért, mert a hajó népessége gyakorlatilag össze és el van zárva mindentől, szóval itt már a kis titok is nagy titok, a nagy titok meg bazinagy. Főleg ha kitudódik.
Szóval én konkrétan tűkön ülök, hogy vajon mi történik a második részben. És egyben félek is, mert annyira megváltozott a helyzet az első rész végével, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni a folytatást. Aggódom amiatt, hogy már nem lesz ugyanolyan, de közben reménykedem is, hogy még jobb lesz. A "legjobbat" mondtam már? Csak 2012-ben jelenik meg A Million Suns...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése