Amy most végez a középiskolában, és éppen nyári munkát keres, hogy tudja majd finanszírozni az egyetemet. Talál is egy jónak tűnő bébiszitter melót, ráadásul mindezt egy gazdag családnál, dupla pénzért... azonban akire vigyáznia kéne, az egy vele egyidős vak fiú. Tristan néhány hónapja veszítette el a látását egy lovasbalesetben, azóta teljesen magába fordult, és arról is meg van győződve, hogy semmi szüksége nincs Amy segítségére. Innentől pedig jön az, hogy ők ketten mégiscsak összebarátkoznak, meg talán egymásba is szeretnek, és boldogan élnek amíg meg nem halnak.
Ha valóban ennyi lett volna a könyv, akkor valószínűleg szerettem volna. Mert voltak benne nagyon kedves részek, jól megírt párbeszédek, aranyos jelenetek. Megfogott. De olyan gyorsan történtek a dolgok, Amy és Tristan körülbelül a második alkalommal összebarátkoztak, ráadásul nagyon bugyután. Nem hiszem el, hogy egészen mostanáig nem lehetett Tristan kicsábítani a házból, ha Amy-nek ennyi kellett. Ez vagy azt feltételezné, hogy igazából senki sem törődik a gyerekkel (ami azért annyira nem igaz), vagy pedig a történet sikeredett ennyire butára (igen). Aztán persze volt néhány hülye konfliktus, például amikor Amy hallgat Tristan iskolatársainak a pletykáira, és megintcsak hihetetlenül ostoba módon lejáratja a srácot az egész iskola előtt. Vázolom a helyzetet: azt hiszi a srácról, hogy hónapok óta SZIMULÁLJA a vakságot, mert nem akar visszamenni az iskolába. Ezt érti valaki? De még ennek ellenére is szent a béke, elcsattan a nagy csók, és hoppá, másnap megjelenik Tristan egyik exbarátnője a sok közül. Nem értjük miért, meg azt sem értjük, hogy ha már itt van, akkor miért kell egy bugyuta szappanoperába illő szereplőnek lennie, de mindegy. Szóval annak ellenére, hogy Lexus, elvileg egy (l)EX(us)barátnő, ez a valóságban nem igazán mutatkozik meg. Azt pedig még mindig nem értjük, hogy mi a francot keres ebben a könyvben, mikor ebbe a történetbe nem az kell, hogy ilyen baromságokkal felkavarják a vizeket, hanem szimplán annyi, hogy egy vak srác egy kedves lány segítségével elfogadja a helyzetét... Oké-oké, ez is megtörténik, de azt nem igazán értjük, hogy hogyan, mert minden figyelmet a szappanoperákból kilépett exbarátnőre fordítottunk.
Tudom, hogy nagyon leszóltam a könyvet, és te jó ég, még folytatni is fogom, de... elmondom, hogy én mit vártam ettől a könyvtől, amikor elkezdtem olvasni:
- Először is azt, hogy ha már egy látássérült fiatal a főszereplő, akkor az a minimum elvárás részemről, hogy normálisan kezeljék a témát. Oké, lehetnek olyan apróságok, hogy Amy ráeszmél, hogy mi a francért integet a srácnak, mikor ő nem is látja, és inkább hangosan köszön. De hogy direkt szivassák, meg járassák le a srácot, ráadásul régi barátai, vagy exbarátnői, az egy kicsit vicces. De ugyanez vonatkozik Amy-re és az ő barátaira/családjára is. Reméltem, hogy kicsit normálisabban állnak ehhez a dologhoz.
- Kicsit lassabban is történhettek volna a dolgok Amy és Tristan között. Ha már hónapok óta magába van fordulva a srác, akkor mindenképpen hagyni kellett volna egy kis időt, amíg kibontakozik köztük a barátság, esetleg valami több is. Mert én most nem láttam se a szerelmet, se a jellemfejlődést :(
- Amy ugye duplapénzért dolgozik Tristan anyukájának, ezt az elején jó sokszor fel is hozzák. Nem értem, hogy ezt a kérdést miért nem lehetett volna úgy megoldani, hogy mikor Amy ráeszmélt, hogy beleszeretett Tristan-be, ráadásul még viszonozzák is az érzéseit, akkor azt mondja, hogy nem kérek pénzt, mert megváltoztak a dolgok? Ja, hogy közben nem lesz pénze a tandíjra? És akkor? Keres másik munkát, és közben randizik tovább Tristan-nel. Esetleg az exbarátnő helyett lehetett volna az a bonyodalom, hogy Tristan anyukája kiakad a kapcsolatukon, de aztán rájön, hogy mi a jó a fiának, és boldogan élnek...
- Ha már kezdettől fogva nagy hangsúly volt Amy családi életén, akkor ezt is kezelhették volna egy picit másképp. Nem a hippi szülők zavarnak, hanem a nagy testvér teljesen lényegtelen eltűnése, hogy aztán soksok év múlva előkerüljön. Vagy legyen ezen végig nagy hangsúly, vagy akkor ne legyen ez a mellékág, ha utána már senkit nem érdekel mi történik.
- Js, és ha már behoztunk egy exbarátnőt, akkor rohadtul nem egy két lábon járó sztereotípia-hegyet szeretnék látni! Lehetett volna egy érző emberi lény is, aki mondjuk belátja, hogy Tristan már Amy-t szereti és szépen odébbáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése