Amikor a hóvihar kezdődött, még senki sem gondolta, hogy a havazás egy hétig is el fog tartani. Hogy azoknak, akiket utolért a vihar, nem csak az lesz a fontos, hogy melegen tartsák magukat, hanem maga a túlélés. Scotty, és két barátja, Pete és Jason azon hét gyerek között van, akik utolsóként maradtak az iskolában, arra várva, hogy valaki majd értük jön. De nem kell sok idő, hogy rájöjjenek, ilyen időben senki sem fog eljutni értük. De azért nem tűnik olyan rossznak az iskolában tölteni egy éjszakát, főleg hogy a zavarbaejtően csinos Krista és Julie is a suliban ragadtak. De aztán elmegy az áram, majd a fűtés. A csövek megfagynak, a tető pedig egyre kevésbé bírja a hó súlyát. Ahogy egyre több nap telik el, és a hó egyre nagyobb lesz, a folyosók és termek pedig egyre sötétebbek és hidegebbek, a gyerekek pedig igen veszélyes döntést hoznak...
Ez is Contemps regény, különben biztosan nem találtam volna rá, de annyira azért nem tetszett, mint a legtöbb. Engem idegesített, hogy kicsit baljóslatúbbra van írva, mint amilyen valójában volt. Például mikor az elején azt mondja Scotty, hogy ha tudja, hogy ez az utolsó étel, amit egy jó ideig eszik, akkor jobban értékelte volna... Ez kicsit úgy hangzott, mintha ez a hét gyerek teljesen étel nélkül maradt volna, és a végén majd fel fogják áldozni valamelyiküket, mert valamit enniük kell. Közben pedig egyáltalán nem ez a helyzet, csak valahogy annyi a negatív előrejelzés, két csapatra szakadtak, ott van az erőszakos gyerek, meg a szabályokat betartó főszereplőnk, hogy én már a legyek urát vártam megvalósulni ebben az elszigetelt iskolában. Persze közel sem történnek hasonló dolgok, inkább a túlélésért folyik a játék, mert annyira azért nem vicces ottragadni az iskolában úgy, hogy nem biztos, hogy tudnak róluk, és bármikor a fejükre szakadhat a mennyezet.
A borítóról még annyit akartam, hogy elsőre nekem teljesen átlagos volt, nem tetszett annyira, mert olyan kis egyszerű. Nem is szép, de azért nem is csúnya. Aztán meg rájöttem, hogy annyira hangulatos ez a hóesés, a félig betemetett iskola, az alig olvasható táblák... A fejezetek elején is mindig hóesést látni, és egyre inkább azt vártam, hogy vajon amikor eláll a hó, akkor a lapokon is el fog állni? Végül kiderült, hogy nem azért lett nagy fehérség a fejezetek elején, mert már nem szakad a hó, hanem mert már mindent betemetett. És ez egy kicsit kiábrándító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése