Szintén westendből van kölcsönözve, csak úgy jött. Pontosabban már azóta jönni akart, amióta először megláttam, de semmi fülszöveg, csak az a sok ajánlás (amiknek én úgysem hiszek), meg valahogy mindig volt helyette más. Meg igazából nem is gondoltam, hogy az én könyvem lesz, de mégis az lett. Csak egyetlenegy negatívumot tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, az pedig annyi, hogy mégis hol vannak a lábjegyzetek? Kerestem elöl, hátul, fent, lent, de egyszerűen semmi... Persze ez legyen a legnagyobb bajom, mert tényleg nagyon szerettem, és már most felvettem wishlistre Sarah Addison Allen összes eddig megjelent, és ezután megjelenő könyvét.
Hangulatilag engem leginkább Joanne Harrisre emlékeztet (tiszta Csokoládé, de azért mégsem), de megint mások inkább Alice Hoffmanra asszociálnak. Előbbit imádom, utóbbit meg nem ismerem, azon kívül, hogy láttam az Átkozott boszorkákat filmen; na de ha tényleg hasonló, akkor nem értem hogy maradhatott ki. Van otthon egy Alice Hoffmanunk, majd megnézem közelebbről is :)
A történetről: A Waverley család női tagjai mindig is különlegesnek számítottak otthonukban, az Észak-Carolinai Bascomban. Itt éli életét a 34 éves Claire Waverley, csaknem tíz éve teljes nyugalomban, gyakorlatilag teljesen magába zárkózva. De hát a Waverley lányok már csak ilyenek. Azonban egyik napról a másikra igencsak felforgatja Claire életét két esemény: hazaköltözik Sydney, Claire húga, a kislányával; illetve pont ezidőtájt kezd el érdeklődni a lány iránt a szomszédban élő festő is.
Imádtam a hangulatot, a festői környezetet, amit ez a könyv megteremtett. És legfőképpen a Waverley-lányok adottságait, a kis praktikáikat, az almafát, aminek ha eszel a terméséből, meglátod életed legnagyobb élményét. Azt hiszem a kedvencem Evanelle, akinek mindig adnia kell valamit, de ugyanúgy szerettem Claire-t, Sydney-t, Bay-t, és még Tyler-t is, aki bebizonyította, hogy nem kell Waverleynek lenni ahhoz, hogy különlegesek legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése