Amikor felfedeztem a Bookdepository-t, ez volt az első könyv, amit felvettem wishlistre, de valahogy azóta sem akaródzott a kosárba kerülni. Aztán csereberéltem egyet Connie-val, így végre sort keríthettem rá. És mivel a könyvet én is kaptam, nagyon szívesen tovább is adnám, ha valakit érdekel esetleg :)
Meg egyszerűen retteg a bezártság minden formájától, legyen szó akár a biztonsági övről, vagy arról, hogy esetleg örökké abban a világvége kisvárosban ragad, ahol most is él. Mindennél jobban el szeretne már otthonról menni, alig várja, hogy befejezze a középiskolát és egyetemre mehessen, vagy éppen azt, hogy csak a tavaszi szünetre leléphessen otthonról. Csakhogy az utóbbi lehetőséget elszalasztja egy felelőtlen döntéssel, és a tavaszi szünetet mégiscsak otthon kell töltenie, egyedül. Vagyis úgy egyedül, hogy Meg szülei mossák kezüket, de ők elmennek és kihasználják a tavaszi szünetet, ugyanígy Meg barátai is. A lánynak pedig otthon kell maradnia, a nap egyik felében a családi étteremben dolgozva, a másik felében a büntetését kell letöltenie: egy John nevű rendőrrel kell járőröznie, a maradék időben pedig pont annyira le legyen fáradva, hogy a szórakozásra már ne jusson lehetőség. Aztán persze arról szól a könyv második fele, hogy Meg egyre közelebb kerül John-hoz, aki mellesleg a lány szöges ellentéte.
Az a baj, hogy sajnos nem szerettem annyira a könyvet, mint ahogy gondoltam, hogy majd fogom. Már ott forgattam a szemem, amikor 50 oldalon keresztül azt hallgattuk, hogy John egy negyvenes fickónak néz ki, vagy három gyerekkel, aztán pedig kiderült, hogy csak 19 és onnantól kezdve már tényleg csak annyinak néz ki, vagy még annyinak sem. Oké, én is nagyon be szoktam nézni az életkorokat, tippeltem már 26 évest negyvennek és tizenhétnek is, de attól, hogy kiderült a valós életkoruk, még nem fogom őket egyből annyinak nézni, amennyi. Mert attól, hogy 26 éves, még nézhet ki 40-nek, vagy éppen 17-nek. Na mindegy, mert ez még csak az eleje volt. Ugyanis még van az, hogy persze John-nak is és Meg-nek is vannak a múltjában titkok, ez részemről várható volt, mert ez egy regény, és itt kell a drááááma hogy megmagyarázzuk miért lett valaki olyan, amilyen. John titka első pillanattól kezdve nem titok, mert Meg kivételével mindenki tudja, még én is, hogy mi történt. Meg titka meg azért nem titok, mert annyira hülyén jött ki ez a ***** vagyok, bakker, mintha ott sem lett volna, és én abszolút erőltetettnek éreztem az egészet. Na de csak ennyit tudok felhozni negatívumként, mert egyébként abszolút olvastatta magát, és én nagyon szerettem John és Meg közös jeleneteit, kezdettől fogva. Na jó, miután kiderült, hogy nem egy negyvenes családapa fogja elcsavarni középiskolás főhősnőnk fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése