A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?
Már könyvfesztiválon felfigyeltem rá, hogy mennyire szép a borítója, de a fülszöveg egyáltalán nem nyert meg, és amúgy is azzal a céllal mentem könyveket nézegetni, hogy csak egyetlenegy dolgot vehetek (és az a repülő lány lett végül, utólag meg Alaska). De aztán szintén a könyvfesztiválnak köszönhetem, hogy újrafelfedeztem a a westendes könyvsikerkölcsönzőt (amit nem kéne annyira frekventálnom, mert itthon is egy halom olvasatlan könyv van), és onnan végül megszereztem magamnak az ördög csókját. Utólag pedig egyáltalán nem is bánom, hogy nem is vettem meg, mert nekem annyira nem tetszett.
Adott ugyanis egy 15 éves lány, Billi, aki kívülről nézve akár egy hétköznapi lány is lehetne, kisebb-nagyobb problémákkal otthon, az apja valószínűleg veri, és állandóan le van maradva a tanulnivalóval. De amit a külső szemlélő nem tud, az az, hogy Billi valójában a templomos rend egyik tagja, minden nap keményen edz (innen a sérülései) és harcol a sötétség erőivel szemben. Mindeközben úgy érzi, hogy csak az apja kényszerítette bele ebbe a helyzetbe, és gyakorlatilag bármit megtenne, csak normális tinédzserként élhessen.
Én pedig ezt egyáltalán nem tudtam átérezni. Nemcsak azért, mert Billi kezdettől fogva nem volt szimpatikus, hanem mert az egész olvasmány olyan semmilyen volt. Nem tudtam beleélni magam, egyáltalán nem tudta az író/fordító megteremteni azt a hangulatot, amit én egy hasonló könyvtől elvárnék. Sokszor úgy voltam vele, hogy leteszem az egészet, de szerencsére gyorsan a végére lehetett érni. Mivel most is egy sorozatról van szó, én meg kellőképpen normálatlan vagyok, lehet hogy a második résznek még megpróbálok adni egy esélyt, de semmiképpen sem magyarul. Mert lehet, hogy tényleg a fordító rontott el valamit nagyon csúnyán, és valójában ez egy jó könyv. Az alap legalábbis nekem tetszett. Na de majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése