Ha már ennyire a vámpírozás a divat mostanság, akkor gondoltam beleolvasok a mostanság igencsak népszerű (vagy csak agyonreklámozott?) True Blood könyvsorozat első részét. A történet egy picit Anita Blake-re hajaz, ugyanis van egy Sookie nevű pincérnő, aki úgy nem mellesleg gondolatolvasó (most nekromanta, vagy gondolatolvasó, igazából nekem egyre megy), aztán felfigyel rá egy vámpír, majd egy másik is, meg egy alakváltó is. És aztán lehet hogy később még lesznek jobban kifejtett sokszögek is, de egyelőre nem ez a lényeg, hanem egy sorozatgyilkosság. Valaki lelkesen öldösi és előtte/utána megerőszakolja a vámpírok barátnőit. Úgyhogy körülbelül ez a történet a mostani kötetben. És igazából ez a része a dolognak nem volt rossz.
Csak az van, hogy én egyáltalán nem értem, hogy mi olyan nagy szám a vámpírokban, meg az alakváltókban, vérfarkasokban és hasonlókban, mert ugye mostanság már a csapból is ők folynak. Mert például ezt a könyvet szerintem simán meg lehetett volna írni minden vámpírdolog nélkül is, és egy ugyanolyan történetet kapunk, csak persze az a kutyát sem érdekelné. Vagy talán engem mégis. Ugyanis nekem az kell, hogy beleéljem magam egy történetbe és együttérezzek a főszereplővel, ami jelen esetben kicsit nehezemre esik, ugyanis nem esek hasra attól, hogy egy vámpír, a vámpírom, belép a bárba. Ezek után kérdéses is, hogy vajon elolvasom-e a folytatást, de valószínűleg igen, mert azért annyira nem volt rossz. Mármint tényleg, eltekintve a vámpírságtól, egészen szórakoztató/izgalmas volt.
Egyrészt valamilyen szinten mégis átlagos, elvégre a különleges képességétől eltekintve hősnőnk egy egyszerű pincérlány, ráadásul a különleges képességét is igyekszik nem használni, tehát abszolút pozitív. Aztán a vámpírunknak sincs szerencsére mindenféle flancos neve, mint a Jean-Claude például, hanem egyszerűen csak Bill. Esküszöm, ez tetszett benne a leginkább. És még az is pluszpont, hogy a bűntények hátterében sem valami misztikus dolog áll, hanem egy viszonylag normálisabb (de azért kellőképpen morbid) megoldásra lehet számítani. Ezek miatt az apróságok miatt úgy gondolom, hogy azért egynek mégiscsak elmegy ez a sorozat is. Majd pár rész múlva megutálom, mint Anita Blake-et :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése