Szeretem az olyan történeteket, amiben egyszerre van jelen a múlt és a jelen, ezért is szeretem például Kazuo Ishiguro regényeit is. De Joanne Harris mostani regénye is ilyen, ezért is tetszett annyira, talán még jobban is, mint a csokoládék, vagy mint a Rúnajelek. Egyelőre még csak ennyi az összes regény, amit olvastam tőle, de Joanne Harris szépen lassan mászik egyre előrébb a kedvenceim listáján. Hamarosan olvasok még tőle, mert eddig még egyszer sem csalódtam.
Az Ötnegyed narancs főszereplője és narrátora egy Framboise Dartigen nevű idős hölgy, akinek gyerekkorában bizonyos okok miatt el kellett hagynia a szülőfaluját. Ám időskorában úgy gondolja, hogy már nem fogja senki sem felismerni, ezért a múltját gondosan eltitkolva visszaköltözik a régi házukba, azt szépen felújítja, majd pedig beindítja az üzletét, egy kis éttermet. Azonban az egykori otthonában, édesanyja örökségét, egy régi titkokat örző albumot lapozgatva lassan felidéződnek benne a múltjának emlékei, és többek között megtudjuk azt, hogy miért kellett egykor elhagyniuk az otthonukat, hogy milyen sötét titkokat őriz a családjuk, illetve hogy miért éppen ötnegyed narancs a könyv címe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése