2009. szeptember 9., szerda

Marley meg én


Na ez elé a film elé körülbelül úgy ültem le, hogy biztos egy jó kis vígjáték lesz, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a vége. A barátaim is többnyire ajánlották, persze azt is elmondták, hogy mi lesz a vége, de ezt most itt nem szeretném az orrotokra kötni. Lényeg a lényeg, biztos nem lesz majd unalmas.



Hát tévedtem, megint. Ez a film annyira álmosító, nem is tudom megmondani, hogy ez mégis miről szól, vagy hogy mi egyáltalán az értelme. A barátommal néztem, aki a film végén közölte, hogy ez a film azért készült, hogy a lányok egy jót sírjanak rajta, csak aztán elszúrták. Hát ja. Én normális esetben egy ilyen film végét végigkönnyeztem volna, de itt egyszerűen annyira nem lehetett.



Tehát ez a film megbukott, mint kutyásfilm, mert ennél ezerszer szebb, jobb, viccesebb, meghatóbb kutyás film is van, ami sokkal életszagúbb ennél. Másrészt megbukott, mint családi-párkapcsolati-akármilyen film, ugyanis Jennifer Aniston és Owen Wilson nagyon nem meggyőző, ahogy családot alapítanak, és közben folyamatosan veszekednek. Ilyen jellegű filmekben is vannak sokkal jobbak, és igen, nagyon unalmas, hogy a film fele csak az, hogy ők ketten veszekednek egymással, vagy a kutyával. Más cimkét nem tudok rá aggatni, de az biztos, hogy abban is megbukott volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése